Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az élelmiszerárak radikális emelkedése, illetve a külföldiek földtulajdonlásának lehetővé tétele kisebb forradalmat indított el az orosz mezőgazdaságban. Az elmúlt másfél évtizedben úgy képzelték az ágazat átalakítását, hogy a termelőszövetkezetek helyét egyéni gazdálkodók, kis farmok veszik át, ám ez járhatatlan útnak bizonyult. A nagybirtok és a faluközösségek hagyománya, amire a szovjet rendszer kolhozai épültek, erősebbnek bizonyult, ezért az új tulajdonosok nagy területeken működő agrárvállalkozásokat hoznak létre, amelyek az elavult gazdálkodás modernizálásával óriási haszonra tehetnek szert és agrárhatalommá emelhetik Oroszországot - derül ki a New York Times riportjából.
Kevéssé ismert tény, hogy a kommunista forradalom előtt az ország a világ legnagyobb gabonaexportőrei között volt. Napjainkban a világ mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületének 7 százaléka van az orosz állam vagy az ottani termelőszövetkezetek tulajdonában, és ennek a területnek a hatoda, nagyjából 35 millió hektár parlagon hever. Összehasonlításképpen: Nagy-Britannia teljes művelésre alkalmas területe 6 millió hektár. A hozamok ugyanakkor siralmasak: búzából hektáronként átlag 1,85 tonna terem, miközben Kanadában 3,04, az USA-ban 6,36 tonna. A földárak ugyan közel duplájukra, 570 dollár/hektárról 1000-re nőttek 2006 óta, ám még így sem magasak.
A lehetőségek felkeltették a hazai oligarchák, a nemzetközi tőketársaságok és a külföldön élő oroszok érdeklődését is, de a legjobban azok a kevesek jártak, akik időben léptek. Michel Orloff, egy régi nemesi család sarja, aki korábban egy nyugati vállalat moszkvai irodáját vezette, elmondta a lapnak, hogy barátai bolondnak nézték, amikor néhány éve földet vásárolt. 2004-ben Argentínában járt, az ottani látogatásakor látott minta alapján kezdett hozzá az agrárvállalkozáshoz. Nyugaton tanult szakemberek és korszerű gépek segítségével nagy, összefüggő területeken termel, amelyeket klasztereknek nevez. Néhány év alatt hektáronként 3,3 tonnára emelte a termésátlagot, ami akár 4,4 tonnára is felmehet a közeljövőben. Társasági körökben most már irigylik. Sajátos eleme az orosz agrárgazdaságnak a helyi lakosság. Az új tulajdonosok pszichológusokat hívtak segítségül annak kiderítésére, milyen a vidéki orosz kultúra, hogyan motiválhatók az ott élők. A vizsgálatok kiderítették, hogy az egyszerű embereket nem lehet a személyes többletjövedelemmel, a magasabb keresettel jobb munkára sarkallni, mert az helyben szemet szúr és elkerülendő konfliktusokhoz vezet. Csoportok kollektív ösztönzésére viszont van lehetőség.
Végül az új tulajdonosoknak számolniuk kell az állami beavatkozás lehetőségével. Látva a fellendülő termelést, már meg is fogalmazódott az állami bürokrácia berkeiben egy monopol gabonakereskedelmi vállalat létrehozásának ötlete. (Lásd a Gazpromot a gázforgalmazásban.) Egy ilyen szervezet korlátozhatná a kivitelt, amivel letörné a hazai árakat. Ez jó lenne a kis keresetű embereknek, de elvihetné a vállalkozók hasznát, kalkulálhatatlanná tenné a gazdálkodást. Orloff mindenesetre úgy véli, hogy ha az állam önmérsékletet tanúsít, akkor tíz-tizenöt éven belül Oroszország a világ egyik vezető agrárhatalmává válhat.
