Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az EU strukturális politikája az unión belüli kohéziót hivatott erősíteni, azaz gondoskodni arról, hogy a tagállamok között ne alakuljanak ki szélsőséges különbségek, lehetőleg csökkenjen a távolság a leszakadt, gyengén fejlett és a magas gazdasági növekedést produkáló országok, régiók között. A regionális politika is az Európai Szociális Alap eszközével igyekszik segíteni olyan régiókon, ahol az ipari szerkezetátalakítás miatt tömegesen szűntek meg munkahelyek. A támogatásnak számos formája van, de az alapképlet az uniós segítséget kiegészítő társfinanszírozás, amelynek mértéke egy befektetés összegének az 15 és 50 százalék közötti része lehet - az adott régió besorolásától függően.
A társfinanszírozás adókedvezmény formájában is nyújtható, amennyiben megfelel az állami támogatásokra vonatkozó uniós feltételrendszernek. Ezek egyike, hogy járuljon hozzá az uniós célkitűzésekhez, mint például a foglalkoztatottság javításához vagy a kis- és középvállalatok fejlesztéséhez. Ily módon a járulékmérséklés nem ütközik az uniós szabályokkal, azt azonban nem lehet "átalányban" nyújtani, mert akkor diszkriminatív, viszont ha lebontják egy adott régió projektjeire, akkor - mint munkahelyteremtő ösztönzés - aligha váltja ki Brüsszel ellenkezését. Az adók és járulékok meghatározása a legtöbb esetben tagállami hatáskör - kivétel ez alól a jövedéki adó és az áfa, amelyekre közösségi előírások érvényesek -, és uniós elv az is, hogy az állam az adópolitikával ösztönözhesse a közösségi célok megvalósítását, például a foglalkoztatottságot vagy akár a környezet védelmét segítve.
