Az EU-pénzügyminiszterek tegnapi brüsszeli értekezletükön a gazdaságélénkítő nemzeti programok összehangolását ígérték, amelyek mértéke összesen 50 milliárd euró körül lesz. A programok koordinálására azért van szükség, hogy a zömében adókedvezmények nyújtása ne okozzon zavarokat a belső piacon, vagyis ne legyen versenytorzító hatása. Az eurócsoport elnöke, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő és pénzügyminiszter szerint sikerült elhárítani az európai pénzügyi rendszer összeomlását, és bár a hitelválságnak még vannak kockázatai, most alapvetően a reálgazdaság talpra állítása a feladat. Felszólította az unió bankjait, hogy ne üljenek a pénzeken, hanem siessenek hitelnyújtással feltámasztani az uniós üzleti életet. A pénzügyminiszterek javasolják, hogy az EU-tagállamok pénteki rendkívüli csúcstalálkozóján állapodjanak meg arról, hogy a költségvetési egyensúly elérésének 2010-es céldátumát - tekintettel a recesszió közeli állapotokra - halasszák el néhány évvel. Christine Lagarde francia pénzügyminiszter (képünkön) sajtótájékoztatóján leszögezte, hogy a pénzpiacok szabályozásának újragondolására van szükség, de egyúttal óvott a túlszabályozástól is.
A tagállamok kevés lelkesedést mutatnak Nicolas Sarkozy francia elnök kezdeményezése iránt, hogy az eurócsoportot alkotó államok külön struktúrát hozzanak létre, és a "pénzügyi kormányzással" magát Sarkozyt ruházzák fel. Láthatóan nem is annyira a rendszeres magas szintű egyeztetés nincs ínyükre, sokkal inkább a francia elnök nyomulása. Főként Németország, de nyomában Hollandia, Luxemburg is az Európai Központi Bank (ECB) függetlenségét félti, hiszen ha a 15-ök érdemi döntést akarnak hozni, annak nyilvánvalóan csak az ECB bevonásával van értelme. A személyi vitát egyébként Juncker azzal zárta le, hogy az esetenkénti eurócsoportcsúcsot ő is elnökölheti, és egyúttal éreztette, hogy Sarkozy ötletét mint kormányfő megvétózhatja.
