Az Európai Bizottság (EB) november végén foglalja konkrét javaslatokba azt a csomagot, amely válasz az Európát is sújtó pénzügyi válságra, illetve amellyel enyhíteni akarnak a válságnak a reálgazdaságra gyakorolt hatásain. A tervek között szerepel Gyurcsány Ferencnek az EU októberi csúcstalálkozóján vázolt kezdeményezése, hogy a strukturális és kohéziós alapokat rugalmasabb feltételekkel kezeljék. A magyar kormányfő a tagállamokra háruló társfinanszírozás minimumszintjének csökkentéséről beszélt, amelynek révén egyrészt kisebb teher hárulna a válság következményeivel sújtott költségvetésre, másrészt bővíthetővé válna a projektek köre. Brüsszel ennyire - legalábbis egyelőre - nem lazítana a szabályokon, de mindenképpen gyorsítana a projektek elbírálásán. További anyagi könnyítést jelenthet, hogy rugalmasabban kezelnék a projektek finanszírozásának megelőlegezését, vagyis a jelenleginél gyorsabban kezdődne meg a projektek előkészítésére felvehető előleg kifizetése.
A Gyurcsány-féle javaslat egy fontos elvi kérdést érint, ezért nem látszik valószínűnek alkalmazása. A társfinanszírozás ugyanis egyfajta garancia arra, hogy az állam (vagy a társfinanszírozó) jobban a projektek körmére néz: több évtizedes uniós tapasztalat, hogy minél nagyobb volt az önrész, annál jobb hatásfokkal teljesültek a projektek. Tehát az igaz lehet, hogy az önrész csökkentése nagyobb mozgásteret nyújt a költségvetésnek, ám a projektek tényleges megvalósulásának, a szabálytalanságok kiszűrésének az előnye felülírhatja a forrásbővülést.
Gyurcsány azon javaslata viszont, hogy a jövőben lazítsanak az államháztartási hiány megítélésén, máris valóság. A stabilizációs és növekedési megállapodás megteremti annak a lehetőségét, hogy azok az országok, amelyek a "jó" években kellő tartalékot képeztek, átmenetileg, gazdaságélénkítő programmal, a költségvetési deficit növelésével például a belső kereslet ösztönzését határozzák el. (Az eurócsatlakozás feltételeinek enyhítése ugyanakkor nem szerepel az uniós napirenden, az úgynevezett maastrichti kritériumokat továbbra is tabuként kezelik.) Nem áll egyedül egy másik magyar javaslat sem, miszerint terjesszék ki az Európai Központi Bank intervenciós lehetőségeit azon országokra is, amelyek nem tagjai az európai váltóárfolyam-mechanizmusnak.
