Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Az elmúlt két-három hétben, az EU-csúcs óta az európai tőzsdék továbbra is inkább gyengülnek, mint erősödnek. A jelek szerint nem sikerült helyreállítani a befektetői bizalmat.
- Az európai vezetők egyvalamit elértek; mondhatni, amit tehettek, azt megtették: sikerült véget vetni a bankválságnak. Más kérdés, hogy most szembesülnek a reálgazdaság kihívásaival.
- Mit vár a hétvégi új EU-csúcstól?
- Mit is tehetnének az európai vezetők? Nem hiszem, hogy bárkinek is volna arról elképzelése, hogy mi a teendő, miként fordíthatnának a folyamatokon. Látható, hogy mindenki saját hazájának a gondjaival van elfoglalva, ami akadályozza az európai szintű, hatékony együttműködést.
- Mivel magyarázza, hogy bár a kormányok igyekeztek hitellehetőségekhez juttatni a bankokat, kevés jelét látni, hogy javultak volna a hitelpiaci körülmények.
- A problémák - bizonyos értelemben - mélyebbek. Az európai bankrendszernek alapvető gyengeségei mutatkoztak meg, ráadásul túlságosan nagy befolyása van. A tagállami pénzalapok viszont, amelyeket most felszabadítanak, meglehetősen korlátozottak. A kulcsprobléma az, hogy Németországban a program még igazán el se kezdődött, mert a nagy német magánbankok nem akarják igénybe venni ezt a lehetőséget. Ugyan már nem beszélünk a bankrendszer összeomlásáról, de túl korai volna azt gondolni, hogy a válság elmúlt.
- Sőt a pénzügyi válság kezd átterjedni a reálgazdaságra. Egyetért azzal, hogy ennek hatásai jobban érintik Közép-Európát, mint a régi uniós tagokat?
- Nyilvánvalóan, legalábbis rövid távon ez biztosan így van. Kelet- és Közép-Európa jelentős tőkehiánnyal küzd és a térség országai önerőből ezen nem tudnak úrrá lenni. Ezt érzik meg az európai bankok, hiszen azok adják a térség pénzügyi és bankrendszerének gerincét. Menekül a tőke és óriási nyomás nehezedik a nemzeti valutákra - láttuk a forint esetében is -, ennek a levét isszák meg a nyugati bankok. Mintegy 1500 milliárd dollár követelésük van a térségben - ezen belül Magyarországon 150, Lengyelországban 270 milliárd dollár -, és ha bajba kerülnek, csak a feltőkésítés segíthet rajtuk. Nincs kétségem afelől, hogy az Európai Uniónak felelősséget kell vállalnia az eurócsoporton kívüli európai térség pénzügyi feltételeinek stabilizációjáért.
- Van-e jele szolidaritásnak az EU részéről?
- Brüsszel nem a szolidaritásáról híres... Szolidaritásnak csak nagyon szélsőséges körülmények között lehettünk tanúi. Nem hiszem, hogy pusztán együttérzésből segítenének bármely kelet- vagy közép-európai országon.
- Az Európai Központi Bank (ECB) már felajánlotta a segítségét.
- De nem szolidaritásból. Visszafizetendő kölcsönt ajánlott. Kérdés azonban, hogy milyen hosszan tart a válság, hiszen például Magyarországnak hatalmas külföldi adóssága van, nem tudjuk, mennyit lehet ehhez még hozzáadni.
- Tehát az ECB-nek a hajlandósága, hogy hitelt nyújt Magyarországnak, rendkívülinek tekinthető?
- Az ECB-nek természetesen érdeke fűződik ahhoz, hogy az európai pénzügyi rendszer stabil maradjon, és ezért kiterjesztette a hitelkeretét Magyarország számára is. De a tagállamok egyénileg nem sokat tesznek egymás megsegítése érdekében. Ezzel együtt már önmagában az EU-tagság hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetközi Valutaalap mentőkötelet dobjon. Ebben biztos vagyok. Az EU-tagság kétségtelenül sokat jelent, mert a makrogazdaság működésére vonatkozó politikai keretek nem engednek meg nagy kilengéseket, ez tehát hasznos lehet.
- Amikor azt állítja, hogy a szolidaritás nem brüsszeli "fogalom", tulajdonképpen mit vár el, mit tehet az EU?
- Az Egyesült Államok mintájára kellene egy alapot létrehoznia. Nevezzük európai pénzügyi stabilitási alapnak. Amikor Japánnak vagy az USA-nak pénzre van szüksége, a kormányuk nyomás alá helyezheti a jegybankot, hogy nyomjon több pénzt. Ugyanerre egyetlen EU-tagállam sem kényszerítheti az ECB-t. Emiatt volna szükség európai kötvény kibocsátására, amelyért a tagállamok vállalnának közös garanciát. Ez adhatná az alap tőkéjét, amely - az amerikaihoz hasonlóan - úgy 600 milliárd euró lehetne.
- Magyarországon a legnagyobb, nem külföldi bank vezetője az euró mielőbbi bevezetését sürgette, mint az egyetlen lehetséges kiutat a válságból, még akkor is, ha az ország nem teljesíti a maastrichti feltételeket. Mi erről a véleménye?
- Magyarország még nem tart ott, hogy ez felvetődhetne, azt hiszem, ennek a sürgetése kicsit elhamarkodott. Persze nem tudhatjuk, mennyire válik a helyzet még súlyosabbá, lehet, hogy az ötlet még vonzóbbnak tűnik majd két-három hónap elteltével - ha a forint leértékelődése tovább tart, ha a tőke tovább menekül... De jelenleg szkeptikus vagyok, nem hinném, hogy az ötlet meghallgatásra találna.
- Tényleg úgy látja, hogy a helyzet tovább romolhat a közép-európai régióban?
- Azt hiszem, a helyzet még súlyosbodhat. Sok minden nyitott. Természetesen nehéz jóslatokba bocsátkozni, már csak azért is, mert lélektani elemekkel is számolni kell. Nehéz megítélni a körülményeket, de az biztos, hogy a válság árnyéka még rávetül Európára.
