Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Henry Kissinger külügyminiszter óta az Egyesült Államok visszatérő panasza, hogy szükség esetén nincs senki, akit felhívhatnának az Európai Unióban. Úgy tűnik, Oroszország a legkevésbé sem sajnálja, hogy nincs egy "közös hang". Más szóval: egész jól megvannak a megosztott EU-val…
- Ellenkezőleg, örülnénk egy egységes hangnak - feltéve persze, ha ez támogatja stratégiai partnerségünket. Vagyis egy előre, nem visszafelé szóló hang. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy szégyellnénk törekedni a kétoldalú kapcsolatokra. Tudja, az EU furcsa alkotmány a kívülállók számára. Egy csomó ügy közösségi hatáskörben van, mások viszont nemzeti kompetenciában maradtak, köztük van egy szürke zóna. Ez a vegyes kompetenciájú zóna az évek során ugyan fokozatosan zsugorodik, de lassan. Elkerülhetetlen, hogy bárki, akinek dolga akad az EU-val, legyen az Oroszország vagy az Egyesült Államok, Kína vagy Japán, mindkettővel találkozzék: a közösségi struktúrákkal, a "brüsszeli eurokratákkal", illetve a tagállamokkal.
- A napokban Oroszország előnyére vált az egységes hang hiánya. A lehűlt kapcsolatok ellenére Párizsban összeült az EU-Oroszország energetikai együttműködési tanács, és ami talán még fontosabb, Németország megakadályozta, hogy az EU megtiltsa orosz cégeknek az európai energetikai befektetéseket. Az együttműködési és partnerségi megállapodásról szóló tárgyalásokat azonban felfüggesztették. Ön számít ezek felújítására?
- Meggyőződésem, hogy a mindkét félnek érdekében álló tárgyalások hamarosan folytatódnak, de pontos időpontot nem tudok adni.
- Egyetért azzal, hogy a gáz visszahozta Moszkvát a nemzetközi politikai színpadra?
- Nyilvánvalóan nem csak az energia, annál sokkal több köti össze az EU-t Oroszországgal. Ugyanahhoz az európai civilizációhoz tartozunk. Ne becsüljük le a múlt orosz nemzedékeinek eredményeit, akiknek sikerült e civilizáció határait kitolniuk egészen a Csendes-óceánig, a kínai határig, a japán partokig. Az energiavezetékek mellett számos más szállal is kötődünk Európához.
- Moszkva azt akarja, hogy az EU függjön az orosz gázszállítástól. Miért? Nem bízik az európai partnerben?
- De igen, bízunk. Ez kölcsönös függőség. Maguk gázt akarnak, mi a pénzt akarjuk érte. Nem zöldségeskofák vagyunk a piacon, ahová kiviszik reggel az árut, és délre túladnak rajta. Az energia hosszú távú tervezést és beruházást feltételez. Ahhoz, hogy vonzóak legyenek a befektetések, nemcsak a szállításnak, de a tranzitnak és a fogyasztásnak is stabil alapokon kell nyugodnia. Az Európába irányuló gázszállítás hosszú távú szerződéseken alapul.
- A közelmúltban a Gazprom aláírt Nigériával egy szándéknyilatkozatot az ottani gázmezők feltárásáról - miért?
- Szüksége van a Gazprom technológiájára, ez két érdekelt fél együttműködése. Nem jelenti azt, hogy a Gazprom fel akarja vásárolni a világ gázkészleteit.
- A Gazpromnak éppenséggel kapacitásproblémái vannak Oroszországban, nem képes feltárni az ottani készleteket sem. Miért akar részt venni az Európa felé haladó Szahara-vezeték megépítésében?
- A vezeték építése aligha kezdődik meg maholnap, a tervezett út mentén uralkodó politikai feltételek nem túlságosan vonzóak a befektetőknek. Tehát nem becsülném túl ennek a projektnek a jelentőségét. De tekintsünk messzebbre: egyre nő az európai energiaéhség, ebben az ágazatban természetes, hogy évtizedekre előre terveznek.
- Medvegyev elnök szintén a napokban írt alá szándéknyilatkozatot Dél-Koreával, 2015-től évente 10 milliárd köbméter gáz szállításáról. Szakértők szerint Oroszország ennek csak az európai szállítások rovására tudna eleget tenni.
- Jó, de ez cseppfolyósított földgáz szállításáról szól…
- Úgy tudom, csak akkor, ha Észak-Koreát nem sikerül meggyőzni, hogy engedélyezze a területén áthaladó vezetéket…
- Ez a Szahalin-szigetek gázkészletén alapul, cseppfolyósított földgázt szállítanánk Japánnak, Dél-Koreának és talán később Kínának is, ha majd meglesz a visszagázosításhoz szükséges technológiája. De még egyszer: ez a távol-keleti készletekre vonatkozik, ami nem érinti az európai szállításokat.
- Az Európai Unió Oroszország szemére veti, hogy a grúz válságra adott válasza aránytalan volt. Az EU hangvétele azonban jelentősen eltért a keményebb Washingtonétól. Lát-e különbséget - hosszabb távon - Oroszország amerikai és európai megítélésében?
- Meggyőződésem, hogy a hangvétel különbözősége tükrözte a grúz ügyekben való részvételük eltérő fokát. Az úgynevezett rózsaszínű forradalom, a Szaakasvili-projekt, mindig is inkább egy amerikai, semmint európai projekt volt. És ha már az EU reakcióját említi, hogy Oroszország aránytalanul válaszolt - az EU hivatalosan sohasem utalt arra, hogy Oroszország mire is válaszolt. Ez persze nem segített, jóllehet mi megértjük, hogy az EU általános álláspontja a józan belátáson, pragmatizmuson alapult. Nagyra értékeljük a francia elnökség diplomáciai erőfeszítéseit azokban a hetekben és az EU készségét arra, hogy felelősséget vállalt az abháziai és dél-oszétiai biztonsági övezetekben megfigyelők küldésével. Azt hiszem, mára mindenki számára világossá vált, hogy az események menete kényszeríttette Oroszországot a katonai és politikai lépésekre, a két frissen függetlenné vált ország elismerésére.
- Megváltoztatja ez Oroszország eddigi politikáját Koszovó irányában?
- Nem, mert óriási a különbség. Velem személyesen több tucatszor közölték, hogy Koszovó egyedi eset - nos, csakúgy, mint Abházia és Dél-Oszétia… De komolyra fordítva a szót, nézzük történelmileg. Koszovó erőszakkal bomlott fel. Történelmileg, hagyományosan az albánok és a szerbek hazája volt. Grúziának soha nem volt fennhatósága Abházia felett. A XIX. század elején a három királyság, Grúzia, Oszétia és Abházia önként, egymástól függetlenül csatlakozott az Orosz Birodalomhoz. A Szovjetunió összeomlása után Grúzia népszavazás nélkül kiáltotta ki függetlenségét, nem követte a szovjet jog előírásait. Nem csoda, hogy ezek után ők is kikiáltották függetlenségüket. És azóta is önálló életet élnek, a Grúzia által kirobbantott (és elveszített) háborúk ellenére.
- De korábban Oroszország tiszteletben tartotta Grúzia területi integritását.
- Dél-Oszétia és Abházia amint kikiáltotta függetlenségét, kopogtatott Moszkva ajtaján. De Moszkva nemmel válaszolt, azt mondta, Tbiliszivel kell rendezniük a problémáikat. Közvetítést vállaltunk, békefenntartókat küldtünk, segítettük ezt a folyamatot több mint másfél évtizeden keresztül. Amikor Koszovó függetlensége közeledett, mindenkit figyelmeztettünk: ez precedenst teremt. És amikor ez megtörtént, Abházia és Dél-Oszétia még erősebben kopogtatott. De még mindig nem ismertük el őket. Azt tanácsoltuk, használjanak ki minden alkalmat a tárgyalásos rendezésre. Csak akkor változtattunk, amikor a fizikai túlélésük volt a tét.
- Visszafordítható-e a döntés?
- Nem. Döntésünk határozott, megmásíthatatlan.
- A magyar ellenzéknek jó esélye van a következő választások megnyerésére. Miként látja, hogyan befolyásolná a Fidesz kormányra kerülése a magyar-orosz kapcsolatokat?
- A Gyurcsány-kormány nem azért kezdett üzletelni, mert annyira szereti Oroszországot, hanem mert úgy vélte, hogy ez országa érdeke. Akárki kerüljön kormányra, ha azt gondolja, hogy Magyarország érdeke az együttműködés és folytatja azt, mi is készek leszünk erre.
- Nem tart attól, hogy egy új kormány lassítja a Déli Áramlat megvalósulását?
- A nemzetközi jog kötelezi a kormányokat, hogy tiszteletben tartsák az elődjeik által aláírt szerződéseket. Ki nyerne azzal, ha akadályozzák a projekt megépülését? Amikor a gázvezetékeket évtizedekkel ezelőtt kiépítettük Európa felé, akkor - különösen az Atlanti-óceán másik oldalán - voltak, akik ellenezték, embargókkal sújtották. De Nyugat-Európa akkori vezetői a hidegháborús körülmények, a hatalmas nyomás ellenére elég előrelátóak voltak ahhoz, hogy létrehozzák a projektet. Ez a politikai érettség bármely mai politikai vezetőnek is tanulságul szolgálhat.
