Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az orosz iparmágnások, akik eddig csak az igazi úri passziókban, partikban, márkás drága termékek vásárlásában és az édes élet egyéb örömeiben lelték kedvüket, kezdik felfedezni a gazdagok kifinomultabb passzióit - írja a St. Petersburg Times. A képzőművészettel például korábban csak akkor kerültek kapcsolatba, amikor a Kreml kegyeit keresve vásároltak műtárgyakat. A bánya- és fémipari vállalkozásaiból meggazdagodott Aliszer Uszmanov például tavaly 40 millió dollárt adott Msztyiszlav Rosztropovics orosz csellista gyűjteményéért, de nem tartotta meg, hanem az államnak ajándékozta. Vlagyimir Potanyin, a Norilszk Nyikel tulajdonosa 2002-ben egymillió dollárt adott egyetlen képért, Malevics Fekete teréért, hogy megakadályozza annak külföldi tulajdonba kerülését.
Roman Abramovics, a brit Chelsea futballklub tulajdonosa más motiváció alapján bővítette a képzőművészeteknek nyújtott támogatását: ifjú barátnője, a 27 éves Daria Zsukova kérésére kortárs művészeti galériát alapított Moszkvában, amelyet a napokban nyitottak meg. A focirajongó milliárdos egyébként az ARTnews magazin szerint a világ 200 legnagyobb műgyűjtőjének egyike - ő az egyetlen orosz ezen a listán. A Moszkva északi részén lévő, 8500 négyzetméteres, egy 1927-ben épült buszgarázsban kialakított galériához a kezdőtőkét biztosította. A nyitótárlatot Ilja és Emilia Kabakov életművéből állították össze. A 74 éves Ilja Kabakovot tekintik a modern orosz művészet egyik alapítójának. 1992 óta feleségével New Yorkban él.
Alexander Panov Los Angeles-i művészetkritikus úgy véli, igaz ugyan, hogy egy vagyonos ember passziójaként kezdi pályafutását az új galéria, ám ennek ellenére megvan a lehetősége, hogy a modern művészetek egyik központja legyen Oroszországban. Nem baj, hogy eleinte azért járnak majd oda a gazdagok, hogy megmutassák a világnak új Gucci-táskájukat és Armani-öltönyüket - mondja -, nem baj, hogy a sznobok fognak először beszélni az új kiállítóhelyről, és hogy mindez végül is növeli Abramovics hírnevét. A lényeg az, hogy utat nyit a legjobb kiállítások megrendezése előtt, felkelti az érdeklődést a kultúra iránt, ami vélhetően előbb-utóbb a többi dúsgazdagot is arra készteti, hogy megnyissa a pénztárcáját a művészetek támogatása előtt.
