Számos, a nemzetközi hitelminősítőktől érkezett fenyegetést követően 2007. december 19-én a Standard & Poor's végül elsőként rontja le az amerikai kötvénybiztosítók befektetési minősítését. Az MBIA bejelenti: több mint 30 milliárd dollár értékű, a subprime válság által megfertőzött befektetési eszközre vállalt garanciát, melynek jelentős része az amerikai lakosság nyugdíját is kezelő befektetési alapok tulajdonában van. A Barclays becslése szerint az amerikai viszontbiztosítók összesen mintegy 820 milliárd dollárnyi eszközre vállaltak garanciát, melyek piaci ára nagyban függ a társaságok hitelbesorolásától.
Az S&P szerint a kötvénypiaci befektetések bedőlése ellen biztosító intézmények által nyújtott garanciák nem elégségesek, a társaságok a hitelkötvények tömeges elértéktelenedése esetén nem tudnak majd fizetni. A bankpiacon tovább növekszik a pánik azt követően, hogy a szakértők szerint a válság hatásait esetleg enyhíteni képes újabb védőbástya dőlhet el.
A legnagyobbak hullanak el először
2008. január 11-én a Bank of America (BoA) mindössze 4 milliárd dollárért vásárolta fel a másodlagos jelzálogpiaci válság kirobbanása óta sokat emlegetett Counrtywide Financial jelzálogbankot. Az Egyesült Államok legnagyobb lakástakarékja azt követően került a BoA kezére, hogy a bank vezetése 2007. augusztus 23-án 2 milliárd dolláros tőkeemelést hajtott végre a Countrywide-ban, melyről a 2008-as év elejére kiderült: nem elégséges a társaság talpon maradásához.
Az Egyesült Államok legnagyobb bankja, a Citigroup közel 10 milliárd dolláros negatív mérleggel fejezi be a 2007-es év utolsó negyedévét, amelyet a 18 milliárd dolláros subprime-leírásainak köszönhet - közli a társaság 2008. január 15-én, egyúttal azt is jelezve, hogy újabb tőkeemelésre lenne szüksége a zavartalan működéshez. (A Citigroup még 2007. november 27-én 7,5 milliárd dollár értékű tőkeemelést hajtott végre, melynek során az Abu Dzabi-i kormány tulajdonában lévő befektetési alap bevásárolja magát az amerikai nagybankba.)
A Citi 2007 harmadik negyedévére feltűnően szerény, mindössze 310 millió dolláros subprime veszteséget vezetett be a könyveibe, majd két héttel ennek bejelentését követően október 15-én további 5,9 milliárd dolláros veszteségről ad számot. November 5-én a társaság újabb bukás lehetőségére hívja fel a befektetők figyelmét, egyúttal megválik vezérigazgatójától, Charles Prince-től is.
Már csak ez hiányzott: itt a recesszió!
2008. január elején a Világbank a gazdasági növekedés világszintű lassulását jelzi előre az évre. Recessziós félelmek kapnak szárnyra a fejlett világ országai között, tovább tetézve a már meglévő aggodalmakat. Az ingatlanpiac helyzete ezzel párhuzamosan tovább romlik mind az Egyesült Államokban, mind Nagy Britanniában.
2008. január 18-án az amerikai kormány, hogy a gazdaság teljes összeomlását megakadályozza egy 145 milliárd dollár értékű költésösztönző csomagra tesz javaslatot. A tervek szerint társasági adókedvezmények és lakossági adó-visszatérítések révén ösztönöznék az amerikai gazdaság motorjának tartott fogyasztást. George W. Bush javaslata csak mérsékelt sikert arat; az év közepéig érzékelhető némi konszolidáció, ám egy hónappal azt követően, hogy az utolsó csekkek is megérkeznek az otthonokba, a költési hajlandóság is jelentősen visszaesik, újabb visszaesést okozva a gazdaság teljesítményében.
A SocGen-bortány
A világ tőkepiacait ismét a padlóra küldő, a Société Générale-nál kipattant brókerbortány záró akkordjaként a bank 2008. január 20-án a közel 50 milliárd euró értékű határidős pozíció kényszerű lezárásáról határoz, jelentős veszteségeket okozva a következő három nap folyamán a világ tőkepiacain.
A vezető nyugat-európai tőzsdeindexek is megszenvedik a pánikot: a Footsie, a DAX és az euró-alapú részvények mozgását követő Eurostoxx három nap alatt mintegy 8 százalékot zuhan. Ehhez foghatót korábban csak 2001. szeptember 11-ét követően éltek át a piacok. A veszteséges pozíciók zárását követően a SocGen veszteségei közel 5 milliárd euróra rúgnak.
Az Egyesült Államok tőzsdéi a SocGen pozíciózárási akciójának első napján ugyan épp zárva tart, ám másnapra nagyarányú zuhanásba kezd. A tőzsdepiaci felfordulás továbbterjedését megakadályozandó a Fed rendkívüli kamatdöntő ülést hív össze január 22-én, ahol 75 bázisponttal (25 év óta a legnagyobb mértékben) mérsékli az irányadó kamatot, amely így már csak 3,5 százalék.
A viszontbiztosítókat ki biztosítja?
A rendkívüli kamatvágásra reagálva a tőzsdék másnap újra emelkedésbe váltanak, ám a hossz meglehetősen rövidnek bizonyul, hiszen az MBIA január végi (2008. január 31.) bejelentése, miszerint a társaság minden eddiginél nagyobb, 2,3 milliárd dollár veszteséget szenvedett az előző év utolsó három hónapjában újra a viszontbiztosítókra tereli a figyelmet. A Fed is felfigyel az Ambac és az MBIA körüli problémákra, Ben Bernanke pedig (február 7-én) közli: fokozott figyelemmel kíséri a két intézmény körüli történéseket.
A Fitch Ratings még januárban lefelé módosította a második legnagyobb garanciabiztosító, az Ambac Financial hitelbesorolását, majd az MBIA gyorsjelentését követően fontolóra veszi a legnagyobb viszontbiztosító leminősítését is. A társaságok pánikszerű tőkeemelési akcióba kezdenek, melynek révén végül sikerül megőrizniük minősítésüket.
Februárban a G7-ek tanácskozásán újabb becslés lát napvilágot a suprime-válság várható veszteségeire vonatkozóan. Eddigre már globálisan 400 milliárd dolláros bukást várnak, négyszer annyit, mint amennyit Bernanke 2007 júliusában vizionált. A tőzsdepiaci pánik újra tetőzik, a befektetők válogatás nélkül öntik a parkettre a papírokat. Az Egyesült Államok szövetségi értékpapír ügynökségének elnöke éles kritikát fogalmaz meg a befektetőkkel szemben. Hector Sants szerint a legtöbben elfelejtették a pénzpiacok egyik alapszabályát, miszerint olyan dolgot ne vegyél, amelyet nem értesz.
Bankok a teljes összeomlás szélén
2008. február 17-én a brit pénzügyminiszter javaslatot tesz a szigetország legnagyobb jelzálogbankjának megmentésére, azt követően, hogy számos vevőjelölttel folytatott sikertelen tárgyalásokat. (A Northern Rock ellen 2007. szeptember 15-én megindult befektetési roham következtében a pénzintézetből több mint 1 milliárd fontot vonnak ki mindössze egy hét alatt.) A parlament öt nappal később elfogadja a The Northern Rock Transfer Order 2008 néven elhíresült javaslatot, ezzel állami kézbe teszi át a pénzintézet irányítását.
2008. március 3-án a HSBC 17,2 milliárd dolláros veszteséget jelentett, melynek elsődleges okát az amerikai jelzálog-piacokon elszenvedett veszteségeiben látja.
2008. március 17-én, napra pontosan egy hónappal azt követően, hogy a brit kormány ideiglenesen állami irányítás alá veszi a Northern Rock jelzálogbankot, a Wall Street ötödik legnagyobb befektetési bankja, a Bear Stearns a csőd szélén egyensúlyozva végül a JPMorgan Chase karjai között köt ki. A közel 100 éves múltra visszatekintő pénzintézet bedőlésére annak ellenére került sor, hogy a Fed 10 nappal korábban minden eddiginél nagyobb gyorshitellel próbálja növelni a bankközi piacok likviditását.
Az Egyesült Államok kormánya 30 milliárd dollárral támogatja a tranzakciót, melynek során a JPMorgan részvényenként 10 dollárért veszi meg a Beart, amely így mindössze 240 millió dollárért olvad be nála nagyobb szektortársába. Egy évvel korábban a BS még 18 milliárd dollárt ért volna. Az időközben felhalmozott 3,2 milliárd dolláros subprime-veszteségek maradéktalan leírása, valamint a társaság vezérigazgatójának január 9-én bejelentett elbocsátása sem tudta helyreállítani a befektetési bankkal szembeni bizalmat, melynek így rövid időn belül elfogytak a hitellehetőségei.
Egy nappal később a Goldman Sachs és a Lehman Brothers bejelenti: nyereség-kilátásaikat megfelezték a hitelpiaci válság várható hatásai miatt.
Az Egyesült Királyság lakáspiacairól ezzel párhuzamosan egyre rosszabb hírek érkeznek; az árverés alá került ingatlanok száma nyolc éves csúcsra került, a szakértők, akik a lakásárak további csökkenését és a hitelköltségek további emelkedését jelzik előre esélyt sem látnak a fordulatra.
És megvan az 1000 milliárd dollár!
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a válság világgazdaságra gyakorolt hatásait latolgatva 2008. április 8-án kiadott közleményében úgy vélte, a veszteségek elérhetik, sőt akár meg is haladhatják az 1000 milliárd dollárt. Az IMF egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a zűrzavar a másodlagos lakáspiaci eszközökről továbbterjedt más eszközökre is, úgy mint a kereskedelmi ingatlanok, a lakossági hitelek valamint a vállalati hitelek piacára.
A brit jelzáloghitelezők tanácsa azt követően intéz felhívást a Bank of England (BoE) felé április közepén, melyben felkéri a monetáris testületet, hogy enyhítse a pénzpiacok likviditási problémáit, hogy a jegybank negyed százalékpontos vágást követően 5 százalékra mérsékli az irányadó kamatot. Ezzel az is egyértelművé válik, hogy a döntéshozók által a piacok számára nyújtott kedvezmények illetve ösztönzések legalább egy lépéssel elmaradnak a probléma valós megoldásától.
Az intézkedés elmaradását követően, április közepén a RICS közli: a brit lakáspiac 30 éves mélypontra esett vissza 2008 első negyedévének utolsó hónapjára a korábban nem tapasztalt likviditási problémák miatt. Erre reagálva a BoE április 21-én javaslatot tesz a bankrendszer megsegítésére. A jegybank 50 milliárd fontnyi állampapírt bocsátana a pénzpiac rendelkezésére, hogy a likviditási problémákat enyhítse. A tervek szerint a Bank of England az állampapírokért cserébe átvenné a kereskedelmi bankok toxikus kötvényeit.
Áprilisi tréfa? Rémítő veszteségek
2008. április 1-én az UBS újabb 19 milliárd dolláros veszteségről ad hírt. Ezzel a subprime piac bedőlése óta realizált veszteségei megközelítik a 38 milliárd dollárt. (Az UBS 2007. október 1-én pénzügyi éve harmadik negyedévére vonatkozóan 3,4 milliárd dolláros veszteségleírást jelentett, elsőként a nagybankok közül, majd ezt követően december 10-én közölte: a negyedik negyedévben minden bizonnyal további 10 milliárd dollárt veszített a subprime-kötvények piacán. A társaság 2007-ben összesen 18,4 milliárd dollárt veszített a jelzálog-hátterű befektetései elértéktelenedése miatt.)
2008. április elsején a Deutsche Bank, annak ellenére, hogy korábban már azt jelezte, hogy a toxikus befektetéseit lassan kivezeti a könyveiből a korábbiaknál jóval nagyobb mértékű, közel 4 milliárd dolláros subprime-veszteséget jelent. A társaság először 2007. október 31-én 3 milliárd dolláros veszteségleírást eszközöl, majd 2008. február 8-án további 3,2 milliárd dolláros leírásról tesz közzé bejelentést. Május közepére a DB veszteségei elérik a 7,5 milliárd dollárt.
2008. április 17-én a Merrill Lynch újabb, 4,5 milliárd dolláros veszteségről ad hírt. A társaság 2007. október 5-én már 5,6 milliárd dolláros subprime-veszteség leírásáról tett jelentést. Amikor a társaság október 30-án újabb 7,9 milliárd dolláros veszteség-leírást közölt, egyúttal menesztette vezérigazgatóját, Stanley O'Nealt is, vezérváltások sorát indítva meg ezzel a Wall Street-en.
A Merrill lejtmenete csak eztán kezdődik, a befektetési bank 2008. január 17-én 14,1 milliárd dolláros veszteség-leírást közölt, egyúttal bejelenti, hogy a 2007-es évet közel 8 milliárd dolláros mínusszal zárta le.
2008. április 18-ra a Citigroup veszteségei meghaladják a 40 milliárd dollárt, ezzel a subprime-kitettsége a legnagyobb lett a világ bankjai között. A társaság jelentős leépítéseket helyez kilátásba.
