Brüsszelben évek óta nagy siker az autómentes nap, idén ráadásul az időjárás is kedvezett a vasárnap megtartott rendezvényeknek. Reggel kilenctől este hétig tilos volt az autóforgalom, csak a taxik, a tömegközlekedési eszközök és a különleges engedéllyel rendelkező beszerző járművek mehettek az utakon, azok is maximum óránként 30 kilométerrel. Látva az úttesteket elárasztó vidám tömeget, a bicikliseket és a görkorcsolyázókat, adódott a kérdés: ha ilyen önfeledten adják át magukat a füst- és stresszmentes közlekedésnek, akkor vajon miért nincs ez sűrűbben? A belgákra különösen jellemző, hogy az autót személyes szférájuk meghosszabbításának tekintik, miközben nem az autóvezetés világbajnokai - nem is csoda, hiszen itt 1976 előtt nem volt kötelező a jogosítvány -, a különben európai módon civilizált emberek a volán mögött gátlástalan egoistákká válnak. A nyugat-európai közlekedési baleseti statisztikát Belgium vezeti - néhány éve, egész Európában utolsóként lett kötelező a gyalogos elsőbbsége a zebrán. (Történetesen április 1-jén, nem is vették komolyan...) Az autómentes nap népünnepélye után maradt a kérdés: hová tűnnek ezek a biciklik hétköznap? A válasz vasárnap már kevéssel hét előtt megérkezett: kocsi húzott el mellettünk és hatalmasat dudált egy még biztonsága tudatában kerekező srácra, figyelmeztetve: Waterloo kőhajításnyira fekszik Brüsszeltől.
