Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A rendszerváltás óta nem tudtak megegyezni egymással a cseh állam és az egyházak képviselői a szocializmus idején elkobzott egyházi javak visszaadásáról, illetve az azokkal kapcsolatos kárpótlásról, ám a kormány január végén végre elfogadott egy átfogó javaslatcsomagot ezzel kapcsolatban. A tervezet szerint az állam megtartana 83 milliárd korona (3,2 milliárd euró) értékű vagyont a római katolikus egyháztól, illetve más szervezetektől 1948 és 1989 között elvett javakból, s ezt az összeget 60 év alatt törlesztené. A pénzre 4,85 százalékos éves kamatot számolnának, így az állam összességében 267 milliárd koronát fizetne ki. Emellett 51 milliárd korona értékű földet is visszaadnának az egyházaknak. A 83 milliárdnyi vagyont nem tartaná meg az állam, hanem egy részét ingyenes juttatásként átadná a helyhatóságoknak - például földterületeket -, egy részét kárpótlásra használná fel, egy részét pedig eladná. A törvényjavaslatot még végső formába kell önteni, azután pedig el kell fogadnia a törvényhozás mindkét házának.
Az egyházak támogatják a jogszabálytervezetet, amelyet az ő közreműködésükkel készítettek elő. Bár egyes részletek még tisztázásra várnak azzal kapcsolatban, mely vagyonelemek kerülnek az állami csomagba, illetve melyeket kapnak vissza volt tulajdonosaik, sok érintett egyházkerület már belenyugodott abba, hogy készpénzzel kompenzálják elkobzott javaiért. Az egyházak nem kérnek kárpótlást a szocializmus évei alatt elszenvedett vagyonvesztésért és nem kérnek pénzt az elhanyagolt ingatlanok helyreállítására sem. Ez utóbbi költséget egyébként 50 milliárd koronára becsülik.
Jelenleg az állam évente 1,3 milliárd koronával támogatja az egyházakat, ami főként az egyházi tisztségviselők bérére megy el. Ez a fizetési kötelezettség még húsz évig él, de az új törvénytervezet szerint az összeg évente csökkenne, mivel enélkül - a tisztségviselők számának növekedésével párhuzamosan - a következő 60 év alatt 565 milliárd koronára, a tervezetben szereplő összeg durván kétszeresére nőne az egyházi támogatás összege.
A törvényjavaslat kritikusai részben azt kifogásolják, hogy a kárpótlás abban megfogalmazott módja nem szerepelt az 1989-es átmenet idején lefektetett elvek között, ami problematikussá teszi annak legitimitását és elfogadását. Mások a 4,85 százalékos kamatot, illetve a hatvanéves törlesztési időtartamot kérdőjelezik meg, mondván, mi támasztja alá azt, hogy ezek éppen megfelelőek. A törvény három generáció sorsára hat ki, ezért bizonyosnak kell lenniük a képviselőknek abban, hogy teljesíthető kötelezettséget rónak utódaikra.
