Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Tata Nano, a világ legolcsóbb - a gyárkapuban 2500 dollárba kerülő - autójának megalkotása egy üres papírlappal kezdődött, amelyre a Tatánál és a cég beszállítóknál dolgozó mérnökök, gyártástechnikusok, közgazdászok, értékesítők felírták ötleteiket, amelyekkel szerintük elérhető lesz a lehetetlennek tűnő költségcsökkentés.
Ennek eredményeként lett az autó farmotoros. Ezzel az autó súlya hátra került, így a kormányrendszerre kisebb terhelés jut, ezért gyengébb anyagból is elkészíthető. Az alkatrészek számát úgy csökkentették, hogy minden darabnak több funkciója van. Például a hátsó ülés állítására szolgáló alkatrész egyben annak tartóeleme. A kaszni legnagyobb része szimpla fémlemez, az lökhárítók csak 2,5 milliméter vastagok szemben például a Tata Indica 3 milliméterével.
A fejlesztés gyakorlatilag Indiában folyt, például a motorvezérlésért felelős Bosch is ottani központjával végeztette el a munkát. Ebben a folyamatban részt vettek a beszállítók is, így a Nano gyártásának első pillanatától 97 százalékban helyi alkatrészekből készül. Eközben egyszerűsítettek teljes logisztikai rendszert: a 600 beszállítóval indult projekt végére 100 ilyen partner maradt.
A préselést nagy nyomású vízzel működő berendezésekkel, illetve hajtogatógépekkel váltották ki, ami olcsóbb, rugalmasabb, és így több alkatrészt tudnak megmunkálni ugyanazzal a módszerrel.
A beszállítók fele a Tata 350 hektáros ipari parkjába települt. Éves szerződések helyett hosszú távú megállapodásokat kötöttek velük, a gyártó milliós nagyságrendű részegység megvásárlására vállalt garanciát. Az alkatrészek 75 százaléka egyetlen szállítótól érkezik, az autó 90 százaléka külső szállítóktól kerül a Tata összeszerelő szalagjaira.
Az első Nano-gyárban évente 350 ezer autót fognak gyártani, és három továbbit építenek India különböző részein azért, hogy elérjék a milliós nagyságrendű éves értékesítési célt. Ezzel a szórással jelentős megtakarítást érhetnek el a logisztikában - a szállításban és a raktározásban -, illetve kihasználhatják a különböző indiai szövetségi államok adókedvezményeit.
A Tata legfőbb gondja rövid távon az, hogy minden beszállítója talpon maradjon és végezze a dolgát, illetve hogy a selejtes alkatrészek arányát minimálisra szorítsák. Ez már csak azért is fontos, mert a garanciális költségeket is le akarják faragni a cég más autóinál tapasztalthoz képest.
Hosszabb távon minden a piaci fogadtatáson múlik: a profitráta hajszálvékony a Nanón mind a Tatánál, mind beszállítóinál, úgyhogy csak irdatlan mennyiség eladása esetén tudnak pénzt csinálni a fapados autóból.
