A Fed – együttműködve más központi bankokkal, elsősorban az ECB-vel – lehetővé kívánja tenni a bankoknak, hogy a piaci kamatnál alacsonyabb hitelköltségekért közvetlenül a központi banktól vegyenek fel kölcsönöket – jelentette be tegnap a Fed, jó nagy lökést adva a bankszektor részvényeinek, s ezzel a tőzsdék egészének. Ez a lépés azt jelenti, hogy jóval több pénzintézet férhet hozzá a jegybank hiteleihez, s ezzel egyidejűleg lehetőségük nyílik arra, hogy jelzáloggal fedezett, ingadozó hiteleik jelentős részét a Fedtől felvett pénzből finanszírozzák.
Az USA központi bankjának indoklása szerint a tegnapi lépés növeli a likviditást a bankközi hitelpiacon, enyhítve a bizalmi válságot, ami a jelzálogpiaci fejlemények miatt a pénzintézetek között kialakult. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy a Fed túl magasnak tartja a bankok egymás közti hitelezését szabályozó bankközi hitelkamatlábat (Libor), ezért ennél jóval alacsonyabb kamatért kölcsönöz pénzt a hitelintézeteknek. A Term Auction Facility (TAF) néven futó új program aukcióin ennek megfelelően a korábbinál jóval alacsonyabb hitelköltségért vehetnek fel kölcsönöket a bankok. Az első tenderen 20 milliárd dollárt kínálnak fel december 17-én.
Mi lehet a következménye ennek a húzásnak? Röviden az, hogy a pénzintézetek - mivel olcsóbban jutnak forráshoz - alacsonyabb kamatokért - a Libor szintje alatt - hiteleznek majd egymásnak. Csakhogy a Libor nem konstruált mutató, hanem piaci kamatláb: azt fejezi ki, hogyan ítélik meg egymás hitelképességét a bankok. Ennek megfelelően az utóbbi időben azért volt magas, mert a piac szereplői kockázatosnak látták egymás hitelezését. Bár lehet, hogy a Fed túl óvatosnak tartja a bankokat, ezért gondolta úgy, hogy a TAF-fal csökkenti a kamatszitet, ám még valószínűbb, hogy téved. Ugyanis a pénzintézetek jobban ismerik egymást, mint a központi bank őket, hiszen nap mint nap üzletelnek egymással, és nyereségességük múlik azon, hogy jól ítéljék meg üzletfeleik likviditási helyzetét - húzza alá a Fortune.
Ezért a TAF céljával ellentétes hatást érhet el. Utat nyit ugyanis a bankok előtt, hogy az olcsóbb kölcsönökkel ideiglenes kiutat találjanak maguknak a bajból, amibe az oktalan jelzáloghitelezéssel kerültek. Ez a kiút azonban nem válasz a problémára, hanem a baj megoldásának eltolása egy későbbi időpontra, ugyanis előbb-utóbb valakinek fizetnie kell a fizetésképtelen vagy a korábban várnál kevésbé fizetőképes lakáshitel-felvevők helyett. A bankoknak korábbi rossz döntéseiért vállalniuk kellene a felelősséget ahelyett, hogy továbbhárítják a problémát, úgy tűnik, immáron a Fedre is.
