Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vasárnap választanak a lengyelek: a világon általában szokásos jobb-bal alternatíva helyett a kérdés az, hogy a jelenleg kormányon lévő radikális jobboldali, nacionalista erőket felváltják-e a mérsékelt, liberális jobboldallal. Az előrehozott választás tisztán ideológiai jellegű, még akkor is, ha olyan ismerős hívószavak is elhangzanak, mint a kórházak privatizálása vagy a hazai vállalatok védelme. A gazdasági problémák azonban az évi 6 százalékot fölényesen meghaladó GDP-növekedés, rohamosan csökkenő munkanélküliség és alacsony infláció mellett még mellékszereplői is alig lehetnek a kampányoknak.
Hogy miként egyeztethető össze a gazdaság szárnyalása a Kaczynski testvérek, az állam-, illetve a kormányfő (képünkön) politikai ámokfutásával? Úgy, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) vezetői csak annyiban szóltak bele a gazdaság életébe, hogy gyakorlatilag leállították a nagyprivatizációt és igyekeztek erősíteni befolyásukat a monetáris politikára. Úgy tűnik, az ország legnagyobb szerencséjére saját gazdaságpolitikájuk nemigen volt, így ezen a téren az irányítást elátkozott ideológiai ellenfeleik elveinek követőire bízták: először Kazimierz Marcinkiewicz miniszterelnökre - aki ezen a választáson már a liberális Polgári Platform (PO) krakkói listavezetőjeként indul -, majd Zyta Gilowska első miniszterelnök-helyettes, gazdasági miniszterre, aki azt megelőzően a PO egyik vezető személyisége volt. Megsértődött, s ezért otthagyta a pártot, de gazdaságpolitikai nézetein ez nem változtatott. Ezt bizonyítja az is, hogy a jobboldali kormányzás két éve alatt a szejm elé került 14 törvényjavaslatból az ellenzék is nyolcat megszavazott, lényegében csak a jegybank feletti ellenőrzés ügyében volt harc a két jobboldali párt között. Vagyis Lengyelország gazdasági fellendülése egyértelműen a rendszerváltás óta sikeresnek bizonyult liberális gazdaságpolitikának köszönhető, amelynek szimbóluma az a Leszek Balcerowicz volt pénzügyminiszter és jegybankelnök, akinek bíróság elé állításáért két éven át csatázott a mostani kormány.
Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök azonban sikeresen taktikázott, amikor kiszorította szövetségeseit, a paraszti demagóg, populista Önvédelmet és a fundamentalista katolikus, szélsőjobboldali Lengyel Családok Ligáját (LPR) a kormányból, és sikerült egész Európát megdöbbentő politikai nyilatkozataival a PiS mellé állítani azok szavazótáborát: mindkét párt a szavazatoknak csupán 2 százalékára számíthat a legújabb felmérés szerint, vagyis be se jutnak a parlamentbe. Mivel azonban - bár több püspök is nyíltan a PiS ellen fordult - a legnagyobb katolikus tömeget megszólító médium, a szélsőséges, a Vatikánnal szemben is gyakran ellenséges Radio Maryja saját pártját, az LPR-t cserben hagyva a PiS mellé állt, s 1,5 milliós tábora zömét magával viheti, a Jog és Igazságosságnak van esélye arra, hogy legyőzze a szavazatok 40 százalékára számító, s ezzel csak 5 százalékkal vezető Polgári Platformot, míg a demoralizált baloldal várhatóan 15 százalék alatt marad.
