Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Noha a lengyel és a román gazdaság között óriásiak a különbségek, van néhány közös vonásuk, ami mindkét országban rendkívüli béremeléseket okoz. Az első ezek közül a bruttó hazai termék növekedésének száguldása, a másik az elsősorban az építőiparban dolgozó szakmunkások, szerelők tömeges munkavállalása Nyugat-Európában. Romániából és Lengyelországból a becslések szerint mintegy másfél-másfél millióan vándoroltak ki, bár a hivatalos adatok ennek töredékét mutatják. Mára mindkét országban komoly hiány van például ácsokból, tetőfedőkből, épületszerelőkből, víz-, gáz- és villanyszerelőkből, de még hentesekből is. Ugyancsak közös az a következmény, hogy a bérek száguldása erősen növeli az inflációs nyomást.
A lengyel GDP az év első negyedében 7,4, a másodikban 6,7 százalékkal emelkedett, a román ütem pedig ugyanebben az időszakban 6,0 százalékról csupán 5,6 százalékra lassult. Bár ellentmondásnak látszik a Lengyelországban még mindig magas munkanélküliségi szint (12 százalék) mellett, a munkaerőpiacot már a hiány, illetve a bérek ezzel járó emelkedése határozza meg. A munkaadók ugyanis kénytelenek a nyugat-európaival versenyképes fizetéseket ajánlani, ha nem akarják elveszíteni legjobb embereiket. Lengyelországban a bruttó átlagbérek emiatt éves összevetésben augusztusban 10,5, s a lassulást hozó szeptemberben is 9,5 százalékkal emelkedtek. A bruttó átlagbér szeptemberben 2859 zloty (1097 dollár) volt.
A legfrissebb romániai adatok augusztusról szólnak, amikor a júliusihoz közelítően 23 százalékos volt az átlagos havi bruttó bér növekedése - összege 1030 lejt (430 dollár) ért el. Lengyelországgal ellentétben, ahol igyekeznek visszafogni a közalkalmazotti fizetések növekedését, a román kormány idén 20 százalékos emelést hajtott végre a közszférában - igaz, az általában 2 százalék körüli lengyelországi infláció több mint kétszerese mellett.
