Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A találmány ötlete fürdés közben jutott Shepherd-Barron eszébe, amint a kádban ázva éppen azon studírozott, milyen jó is lenne, ha a világon bárhol bármikor hozzájuthatna pénzéhez. Ahogy elmesélte a BBC-nek, a csokoládéautomata adta az ötletet, amelyben az édességet készpénzzel helyettesítette.
A Barclayst nem volt nehéz meggyőzni, így megkezdődhetett a részletek kidolgozása. Mivel a bankkártyák akkoriban még nem léteztek, a szén enyhén radioaktív karbon 14 nevű izotópjával átitatott csekket kellett benyomni a gépbe, amely ennek és a tulajdonos PIN-kódjának a segítségével azonosította a felhasználót. A feltaláló szerint ez nem volt veszélyes: számításai szerint 136 ezer ilyen csekket kellett volna megennie valakinek ahhoz, hogy azok radioaktív tartalma bármilyen hatással legyen rá.
Az első automaták maximum 10 fontot adtak ki, de ahogy Shepherd-Barron emlékszik, ez akkoriban bőven elég volt egy nagyon vad hétvége költségeinek finanszírozásához.
Persze mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Az első gépeket vandál módon feltörték, illetve Zürich egyetlen automatája misztikus hibajelenségeket kezdett mutatni. Mint kiderült, a közelben két villamosvonal vezetékei időnként szikráztak, ami megzavarta a gép elektronikus agyát.
A bankjegykiadó automaták megalkotásának egyik mellékterméke a PIN-kód feltalálása. John Shepherd-Barron emlékezett hatjegyű katonai azonosítószámára, ezért úgy gondolta valami ilyesmire lenne szükség. Beszélt erről a feleségével, aki elmondta, hogy maximum négy számjegyet képes megjegyezni – ezért lett négy számjegyű a titkos kód.
Bár a világon ma már 1,6 millió készpénzkiadó automata működik, John Shepherd-Barron úgy véli, találmányának megvannak számlálva az évei. Mint mondja a pénzátutalás pénzbe kerül, ezért három–öt éven belül elhal a készpénzhasználat. Szerinte hamarosan a legkisebb fizetésekhez is mobiltelefonjukat használják majd az emberek.
