Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Példátlan lépésre kényszerült a Bank of England (BoE) a márciusi inflációs adat ismertté válása után: kormányzója, Mervyn King magyarázó levelet kellett hogy írjon a pénzügyminiszternek, Gordon Brownnak. A BoE mindenkori kormányzójának akkor kell ezt megtennie, ha a fogyasztói árindex (CPI) emelkedése több mint egy százalékkal meghaladja a kormány által meghatározott célszámot. Ez még nem fordult elő 1997, a Blair-kormány hivatalba lépése óta, amióta a BoE maga irányítja a monetáris politikát, márciusban viszont a februári 2,8-ról 3,1 százalékra nőtt a BoE által figyelt inflációs mutató, szemben a 2 százalékos célszámmal. Az 1997 januárja, vagyis a CPI figyelése óta nem látott magasságot King elsősorban az olajárakra vezette vissza: februárhoz képest 25 százalékkal nőttek – idézte a BBC –, megfordítva a 2006. második félévi csökkenési trendet, s feljebb hajtva a fogyasztókat terhelő üzemanyagárakat. Ezen túlmenően, 2006 márciusában egyes élelmiszerek éppen olcsóbbak lettek, amit most nem tapasztaltak, drágultak viszont más tételek. Ezzel együtt a BoE kormányzója úgy látja, a következő hónapokban ismét alacsonyabbra száll az index, mert kifut a tavalyi gáz- és áramáremelések hatása. Az index kordában tartását a BoE múlt heti ülésén az alapkamat újbóli emelésével is megsegítette (a most elért 5,5 százalékkal a brit kamat a legmagasabb a fejlett országokban), amivel egyszersmind eleget tettek a pénzügyminiszter válaszlevelében foglaltaknak. Brown ugyanis üdvözölte a BoE azon szándékát, hogy további szigorításokkal akarja elérni az inflációs cél betartását.
Elemzők egy csoportja szerint azonban a kilátások nem megnyugtatóak, különösen a bérek alakulása miatt. A bérmegállapodásoknál a CPI-nél szélesebb kiskereskedelmi árindexet (RPI) tekintik irányadónak, ez pedig csaknem 16 éve nem látott magasságba, 4,8 százalékra emelkedett márciusban. Az év eddig eltelt időszakában a magánszektorban egyre több helyen értek el 4 százalék körüli vagy afölötti béremelést – figyelmeztetett az Income Data Services (IDS). Eddig a béremelkedés volt szinte az egyedüli olyan tényező, ami még nem fűtötte komolyabban az inflációt, most azonban a BoE-nek már minden eszközt meg kell ragadnia arra, hogy előbb szorítsa vissza a drágulást, mint hogy annak nyomán meginduljanak fölfelé a bérek, beindítva a klasszikus spirált.
Hasonló aggályok egyébként elhangzottak már a német, s annak nyomán az eurózónabeli infláció kapcsán is: a legnagyobb német szakszervezet, a fémipari dolgozókat tömörítő IG Metall május elején olyan bérmegállapodást ért el, amelynek nyomán a következő másfél évben összesen 5,8 százalékkal nőnek majd a bérek az ágazatban (áprilisban 2 százalék volt az év/éves német infláció). Az egyezség az egész eurózónában éreztetheti majd hatását – állítják elemzők –, erre utalt az ECB elnöke, Jean-Claude Trichet is, amikor a bérek elszabadulásával indokolta a monetáris szigor várható fennmaradását (NAPI Gazdaság, 2007. május 10., 3. oldal).
