Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Korábban napi 15 órát dolgoztam a hét 7 napján, hajnalban keltem, hogy beszéljek a cégem európai vállalkozásainak munkatársaival és éjfél után feküdtem le, hogy még értekezhessek a japán és új-zélandi kollégákkal” – mesélte el a Fortune magazin kisvállalkozásokkal foglalkozó részlegének, az FSB Magazine-nak egy menedzser, aki gyökeresen megváltoztatta az életét, s ma már a felesleges munka helyett passzióira fordítja ideje nagyobb részét.
Ehhez abból a hüvelykujjszabályból indult ki, amely szerint a nemzeti jövedelem 80 százalékát a társadalom 20 százaléka termeli meg és birtokolja. Ez igaz a cégvilágra is: egy vállalkozás profitjának 80 százalékát a termékek és az ügyfelek 20 százaléka hozza – állítja az időtakarékosság királya. Elemezte a cége forgalmát, s azt találta, hogy annak 95 százaléka a vevők 5 százalékának köszönhető. Ennek tudatában úgy döntött, az utóbbiakra koncentrál, s az előbbieket passzív módon kezeli. Ha ezek rendelni akarnak valamit, ám tegyék – faxon –, ám ha ez nem tetszik, akkor jóccakát: nem fut utánuk e-mailekkel, telefonokkal.
Második lépésként a tevékenysége más területein is csak a legfontosabb dolgokra koncentrál. Sose néz híreket a tévében és nem vesz újságokat. Csak a címeket futja át a lapárusító automatákban kihelyezett újságokon – ebből eddig még semmi gondja nem származott. Csak olyan meetingre megy el, amelyeken döntéseket hoznak. Ha valaki arra kéri, hogy „beszéljünk”, akkor azt mondja neki, küldje el e-mailben, amit akar, benne foglalva, hogy milyen döntést szeretne. Hogy így se vesztegesse az idejét, felállított egy időhatárt is: minden döntésnek meg kell születnie legfeljebb 30 percen belül.
Hogy elkerülje az állandó üzleti e-mailezést, hetente egyszer, minden hétfőn egy órát szán elektronikus postaládájának átböngészésére. Nem volt könnyű idáig eljutni: először napi kettőre csökkentette a betekintés gyakoriságát, majd felhagyott azzal a szokásával, hogy reggel első dolga legyen az e-mailek áttekintése. Végül eljutott oda, hogy délelőtt 11 óra előtt minden fontos feladatával végez. Szükség volt a levelek számának csökkentésére is: korábban naponta több 200 megkeresés érkezett hozzá, mert felcsúsztak hozzá a döntések. Bevezetett egy szabályt, miszerint az ügyfélszolgálatoknak kell elintézniük minden problémát, aminek költségvonzata nem magasabb 100 dollárnál. Az eredmény: napi 20-ra csökkent a levelei száma, megspórolt havi száz munkaórát és az ügyfelek kiszolgálása felgyorsult. A még így is fennmaradó napi ügyintézést kihelyezte egy indiai asszisztenshez, aki pár száz forintos órabérért megszabadítja e terheitől.
Még több időmegtakarítást hozott a telefonhívások redukálása. Vezetékes vonalát átállította hangpostára, ez közli a hívóval, hogy naponta kétszer, éjfélkor és délután négy órakor hallgatja le üzeneteit, ha sürgős, keresse mobilon, esetleg küldjön e-mailt (amit, ugye, az indiai kolléga kezel). A mobillal hasonló a helyzet: a bejövő hívókat nem azonnal jelzi ki a készüléke, hanem csak azután, hogy elterelte a hívásokat a hangpostára. Így rögtön látja mit hagyjon, és mi sürgős, amit fel kell vennie. Emellett sose hallgatja le a hangpostát külföldről. Semmi sem lehet olyan fontos, hogy ott is utol kelljen érnie. Filozófiája szerint a problémák megoldják önmagukat, ha másokra hagyjuk a kezelésüket.
Emberünk állítása szerint mióta négy évvel ezelőtt felfedezte a nevezetes hüvelykujj szabályt, kiindulópontját, azóta heti 4 órát dolgozik, ám cége ennek ellenére szépen fejlődik. Eközben tangótáncos lett, kiéli a harcművészetek terén mutatkozó szenvedélyeit, egy szóval éli a milliomosok édes életét anélkül, hogy ehhez meg kellett volna várnia nyugdíjas évei eljövetelét.
