Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közvélemény-kutatások nyertese Nicolas Sarkozy – ennyi állítható biztosan négy nappal a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulója előtt. A francia médiát elárasztották az előrejelzések, mára több mint 300 cég szondázza a választópolgárokat, az eredmények azonban csalókák lehetnek – figyelmeztetett a külföldi sajtó. A kutatások többnyire 800-900 fős mintán készülnek, készítőik – például a Paris Match hetilappal dolgozó Ifop – sokszor a hibahatárt sem közlik, ráadásul vezetékes telefonon kérdeznek, ami azt jelenti, hogy a fiatalok gyakorlatilag kimaradnak a szórásból. Ez egyrészt azért baj, mert a bizonytalanok aránya még így is 40 százalék körül van, másrészt pedig azért, mert a jobboldali Sarkozy fő riválisának számító baloldali jelölt, Ségolene Royal támogatottsága a fiatalok körében magasabb, de ennek mértéke nem derülhet ki. Mindenesetre a különféle kutatások szerint Sarkozy az első körben a szavazatok 28–29 százalékára számíthat, Royal 23–25-re, a magát centristaként definiáló Francois Bayrou 15–19-re, a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen pedig 12–13 százalékra. (Rajtuk kívül még nyolcan vágnak neki, köztük az antiglobalista harcos, José Bové, de ők legfeljebb annyiban játszanak, hogy többségük baloldali lévén, Royaltól vihetnek el szavazatokat.)
A legesélyesebb jelöltek közül Le Pen öt évvel ezelőtt meglepetésre bejutott a második fordulóba (Jacques Chirac mellé kényszerítve a baloldali szavazókat), programja azóta se sokat változott: a bajok gyökerét továbbra is a bevándorlókban látja. Kidolgozottabb megoldási javaslatokat ad az ország fő gondjaira a másik három élen járó jelölt, akik sok tekintetben egyetértenek abban, hogy mik ezek a gondok: lassuló gazdaság, magas munkanélküliség, növekvő adósságállomány, megmerevedett szociális és gazdasági struktúrák. Az 1998-ban baloldali vívmányként bevezetett 35 órás munkahét versenyhátránynak bizonyult, miközben nem segített a fiatalok munkához jutásában; különösen rossz helyzetben vannak a bevándoroltak második-harmadik generációs leszármazottai. Az elmúlt öt évben a francia GDP növekedése rendre elmaradt az OECD átlagától – emlékeztetett a The Economist –, részben azért, mert a globális francia csúcsvállalatok mögött viszonylag gyenge a középmezőny, ami megint csak visszavezethető a munkaerőpiac rugalmatlanságára. Nem véletlen – emelik ki általában a szakértők –, hogy a három legesélyesebb jelölt egyaránt gazdasági programja középpontjába állította a munka világát: Sarkozy nem terhelné adóval és járulékokkal a túlórát, Bayrou viszont két újonnan felvett dolgozó után adna ilyen mentességet a munkaadónak. Royal ugyanakkor a BBC szerint 250 euróval, 1500 euróra emelné a minimálbért, 5 százalékkal növelné az állami alapnyugdíjat, a munkanélküli-segély pedig a bér 90 százaléka lenne egy évig (Sarkozy nem adna segélyt annak, aki elutasít egy felkínált állást). A baloldali politikus mindezt a gazdaság remélt felgyorsulásából fedezné, az általános adóteher növelése nélkül. Sarkozy mérsékelné a terheket, beleértve a személyi és a vagyonadót, a társasági adót és az örökösödési illetéket – mindezt a közigazgatási kiadások lefaragásával ellensúlyozná –, Bayrou viszont inkább a költségvetési hiány leszorítására koncentrálna, az adórendszer egyszerűsítése mellett.
