Csehország ez idő tájt a tizenharmadik egészségügyi minisztert „fogyasztja” a bársonyos forradalom, vagyis 1989 óta. A megbízatást a cseh politikai élet méregpoharaként tartják számon, s nem csak azért, mert mostanáig mindenki biztos lehetett abban: a rendszerváltás óta lényegében változatlan egészségügyi rendszer reformja legfeljebb papíron születhet meg. A tárca elátkozott hírét botrányok sora erősítette. A 2005 végén hivatalba lépett, akkor alig negyvenéves orvostól David Rathtól azt várták, hogy tegyen rendet a több mint zavaros helyzetű állami egészségbiztosítási alapnál. Rath azonban arról lett híres, hogy beleszaladt egy pofonba – és ez szó szerint értendő. A minisztert ugyanis egy fogorvos-konferencián nyakon vágta a moderátor.
A jobboldali egészségpolitikus azzal indokolta tettét, hogy egy magánaffért kellett rendeznie – állítólag Rath megjegyzést tett a feleségére –, mindenesetre a dologból a világsajtót gyorsan bejáró lökdösődés-taszigálás lett. Rathnak azóta csak arra nyílt esélye, hogy bírálja a mostani minisztert, Tomas Julineket, mondván, átalakítási elképzeléseivel részben a szlovákokat utánozza, részben a külföldi gyógyszergyártóknak kedvez. A két ország reformjaiban kétségkívül sok a közös elem – mint például az egészségbiztosítók és a kórházak privatizációja, a szlovákoknál azóta visszavont vizitdíj, a kórházi napidíj –, és a volt cseh miniszter szerint ezek bevezetése Szlovákiában már tragédiához vezetett.
