Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Két baloldali szenátor a pacifizmus jegyében megbuktatta az olasz kormányt – látszat szerint ez történt szerdán a római parlament felsőházában, amikor az afganisztáni olasz ENSZ-misszióról szóló indítvány a szükséges 160 helyett csak 158 szavazatot kapott. Romano Prodi (képünkön) kilenc hónapja regnáló balközép kormányának azonban amúgy is az volt az egyik fő gyengesége, hogy a kilenc tömörülés alkotta, a katolikusoktól a kommunistákig terjedő koalíciónak egyfős többsége volt a szenátusban, így nagyban függött a hét, elvben pártoktól független örökös szenátortól. Utóbbiak közül ketten tartózkodtak a Massimo D’Alema külügyminiszter által benyújtott indítvány szavazásakor, s így tett két „rendes” szenátortársuk is (egyik a szélsőbaloldali Rifondazione Comunista, másik a Zöldek politikusa). Mivel a szenátusban a tartózkodás nemet jelent, az igen szavazatok számának közlésekor egy emberként ugrottak talpra a jobboldali szenátorok, követelve a kormány lemondását. Reagálásukat az is motiválta, hogy bár nem bizalmi szavazásról volt szó, D’Alema előtte közölte: ha nem megy át az indítvány, vége a koalíciónak.
A kormányfő nem élt azzal a lehetőséggel, hogy sajátjai között tisztázza, megvan-e még a bizalom, hanem felajánlotta lemondását. Giorgio Napolitano köztársasági elnök ezt elfogadta és csütörtök délelőtt megkezdte a konzultációkat a hogyan továbbról; a sorozat várhatóan ma este zárul. Megfigyelők szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy Napolitano új választásokat írat ki; ezt az ugyancsak megosztott jobboldali ellenzék se szorgalmazza. Elképzelhető, hogy Prodi még egyszer nekifut, ám semmi sem garantálja, hogy a saját szavazótáborukra figyelő szélsőbalos/környezetvédő/radikális pártok politikusai nem „a lelkiismere-tükre hallgatnak” egy újabb kényes kérdésről szóló szavazáson. Az is lehet, hogy a koalíció megpróbálkozik egy másik kormányfőjelölttel, és felvetődött egy szélesebb bázisra támaszkodó szakértői kormány életre hívása is. Ilyenek már voltak Olaszországban a kilencvenes évek politikai válsága után; vezetőik többnyire a jegybankból kerültek ki – sikerült is nekik bemanőverezni az országot az eurózónába. A szakértői kormány esélyét növeli, hogy a kereszténydemokrata UDC vezetője, Pier Ferdinando Casini (aki tavaly elhagyta Silvio Berlusconi akkor még hatalmon levő koalícióját) rögtön a szerda esti híradókban fegyverszünetet sürgetett, javasolva, hogy a két oldal üljön tárgyalóasztalhoz.
Egy szélesebb alapú együttműködés kétségkívül segíthetne abban, hogy Olaszország folytathassa államháztartása rendbetételét, az egészségügyi rendszer átalakításától a szolgáltatások további liberalizálásán át a nyugdíjreformig. A Prodi-kormány működését sokszor épp az nehezítette meg, hogy a koalíció egyes tagjai, élükön a kommunistákkal, nemigen támogattak semmi olyan változást, amely szavazótáboruk – főleg a bérből és fizetésből élők, illetve a nyugdíjasok – érdekeit sértheti. Márpedig Olaszország azon euróországok közé tartozik, amelyek csak ritkán tudják tartani a megengedett 3 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt; az S&P és a Fitch tavaly novemberben azért rontotta le az olasz hitelek besorolását, mert a 2007-es büdzsében se láttak erre esélyt. Most viszont azt közölték a hitelminősítők, hogy a válság miatt egyelőre nem látnak okot a besorolás megváltoztatására – igaz, a Fitch hozzátette, hogy a politikai helyzet romlása fenyegetheti a reformokat is.
