Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hétvégi brüsszeli uniós csúcstalálkozón részt vevő állam-, illetve kormányfők minimális konszenzusra jutottak a további bővítés kérdésében. Eszerint a folyamat folytatódik, de új államok csatlakozásának feltétele, hogy nem akadályozhatja az integráció elmélyítését, azaz az intézményi reformokat. Mivel a csúcson az eddig két országban leszavazott alkotmány újraélesztését is elhatározták, nem világos, miként viszonyul egymáshoz a reform és az alkotmány, hiszen ez utóbbi az intézmények működésének megváltoztatását is tartalmazza. Magyarul: megvárják-e, hogy kiderüljön, miként boldogulnak az alkotmánnyal – vagy előbb nekilátnak a bővítésekkel is indokolt reformoknak. További fontos változás, hogy az EU ezentúl csak a csatlakozási tárgyalások legvégső szakaszában ad csatlakozási időpontot és nem kerül sor több tagjelölt egyidejű felvételére sem.
Mindez azt jelenti, hogy a bővítési folyamat ezentúl sokkal kevésbé lesz kiszámítható, mint eddig, a tagjelöltek rögtönzött akadályokkal szembesülnek. Bertie Ahern ír kormányfő elismerte, hogy ezentúl nehezebb lesz csatlakozni, mert az EU-nak figyelembe kell vennie a közvélekedést is. Horvátország csatlakozása után Franciaország minden egyes ország felvétele ügyében népszavazást tart, ami – legalábbis ha a mai helyzetből indulunk ki – eleve megpecsételi például Törökország sorsát. A balkáni államoknak az EU-ban van a helyük – szögezte le a csúcs –, de a vezetők máris megosztottak. Szerbia ügyében például Hollandia és Olaszország áll ellentétben egymással: Róma – Magyarország támogatásával – azért harcol, hogy Belgrád se kerüljön reménytelen helyzetbe. Ám ez máris előrevetíti, hogy a Nyugat-Balkán integrációja kemény dió lesz, az igazságügy minden kényes problémáját – például beleértve a korrupció leküzdését – a korábbinál sokkal szigorúbban kérik majd számon, és ez megelőlegezi, hogy irgalmatlanul nehéz lesz átvinniük a lécet. Ha a tagállamok vezetőinek csúcs utáni kommentárját hallgatta az ember, akkor végképp kiderül a megosztottság. Lengyelország például felteszi a kérdést: ha Albániának vagy Szerbiának helye van az EU-ban, akkor milyen alapon vonják meg a tagság perspektíváját Ukrajnától, Moldovától vagy Grúziától.
