Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sovány eredménnyel végződött az EU–orosz csúcs: a Szibéria fölötti átrepülésért felszámított pótdíj fokozatos eltörlése az egyetlen pozitívum, míg Moszkva visszautasítja az EU törekvését, hogy az uniós energetikai liberalizációnak legyenek következményei Oroszországban is. Miután kiderült a múlt héten: Varsó továbbra is akadályozza, hogy megkezdődjenek a tárgyalások egy új partneri és együttműködési megállapodásról, még az is kérdéses volt, részt vesz-e a helsinki találkozón Vlagyimir Putyin orosz elnök. A félévente összeülő csúcs végül „tárgyalás” helyett „megbeszélés” lett. Putyin ismételten leszögezte, az EU-nak nincs joga beleszólni az orosz föderáció energetikai politikájába, és hallani sem akar az energiatermelés és -szolgáltatás szétválasztásáról. Moszkva csaknem két évtizedes EU-panasz után végre beleegyezett a Szibéria feletti légtér használatért fölszámított különdíj fokozatos eltörlésébe. A pótlék évente mintegy 330 millió euró többletköltséget jelent az európai légitársaságoknak. Az EU részéről ez volt az egyik föltétele annak, hogy WTO-felvételre érettnek minősítse Oroszországot. A most aláírt megállapodás értelmében Moszkva kezdetben mérsékli, majd 2014-től megszünteti a különadót, amely éles ellentétben állt a légiforgalomról szóló 1964-es chicagói megállapodással.
A találkozót egy kínos incidens is beárnyékolta – egy dezertőr KGB-ügynök röviddel londoni halála előtt Putyint vádolta megmérgezésével. De maga az orosz elnök is hozzájárult, hogy a hangulat kissé hidegháborús időket idézzen: a találkozó előtt egy interjúban felrótta az EU-nak, hogy nem konzultáltak vele a román és bolgár csatlakozásról. Ennek kapcsán megismételte fenyegetőzését, hogy Moszkva felfüggeszti uniós húsimportját, mert kétségei vannak, hogy a balkáni országok megfelelnek-e a szigorú orosz élelmiszer-biztonsági követelményeknek. A lengyel élelmiszerimport bojkottját orosz belügynek tekinti, szerinte „az EU-nak nincs felhatalmazása arra, hogy képviselje a varsói érdekeket”, és az elnök elutasította, hogy a kérdést háromoldalú (Brüsszel–Varsó–Moszkva) tárgyalásokon rendezzék.
A csúcson szinte rutinjelleggel kerültek elő az emberi jogi kérdések, a csecsen válság megoldatlansága, de azon kívül, hogy az EU regisztrálja a változatlanságot, amivel saját közvéleménye és a polgárjogi szervezetek bírálatát igyekszik tompítani, sok nem történik.
