Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Igazi kincs: ezerháromszáz kilométer tengerpart, jelentős részén finom homokkal, jól karbantartva. A júniusi reggeleken, ahogy lementem az ékszerdoboz üdülővároska, Port el Kantaoui tengerpartjára, egy bácsika már rendszeresen ott gereblyézett a parton, sőt pár dinárért már a napozóágyainkat is felállította. Többnyire lelkiismeret-furdalás közepette telepedtem le; nem szoktam az ilyen uras ellátáshoz, jóval idősebb is nálam, öregkorára neki kellene tulajdonképpen ott pihenni, ám a nap ragyogott kelet felől, a víz kristálytiszta, és itt mindenhol körbeugrálják az embert. Így bámultam a tengert, a hajókat, a fehéren szikrázó szállodasort.
A Grand Maghreb
A tunéziai kormány évtizedekkel ezelőtt, 1964-ben döntött a tengerparti fejlesztések elindításáról, a program a hazai és a nemzetközi tőke érdeklődését is felkeltette. Az első külföldi befektetők az Öböl-menti arab országok közül kerültek ki, kifejezetten erre a célra alakult meg a Tunéziai–Szaúd–Arábiai Bank, de Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek is érdemesnek tartotta befektetni. Velük egy időben a francia, japán, angol üzletemberek is láttak fantáziát a fejlesztésekben, számos megállapodást, koncessziós szerződést kötöttek az állammal.
A hatvanas-hetvenes években két régió kapott kiemelt szerepet, mindkettő a fővárostól, Tunisztól délkeletre, a tengerparton található, az egyik központja Hammamet, a másiké Sousse. Mivel turizmus infrastruktúra nélkül nem létezik, a Tunisz–Hammamet autópálya ötvennyolc kilométerét 1980-ban megépítették, rá hat évre – az útépítők tovább haladtak délre, a Szahara felé – átadták a Hammamet–Sousse közti kilencven kilométert is.
Az újabb fejezetet 2007-ben írják, elkészül a Sousse–Sfax közötti százharminc kilométeres sztráda. Az autópályák észak felé is terjeszkednek, szintén jövőre elkészül még a főváros és az Olaszország felé néző tengerparti város, Bizerte közti ötvenhét kilométernyi szakasz. Mindez a nagy terv, a Grand Maghreb autópálya részét képezi: a tunéziaiak 2010-re elérik az algériai, valamint a líbiai határt; maga a Grand Maghreb a marokkói Casablancától a líbiai fővárosig, Tripoliig tart majd.
Jázmin és algakúra
A korai idegenforgalmi fejlesztések régiói jelenleg újabb, jelentős változásokon mennek át: Yasmine Hammamet néven, négy kilométer hosszan a tengerparton, egészen pontosan 278 hektáron, új turisztikai központ épül. Csak maga a terület megvásárlása, csatornázása egymilliárd dollárjába került az építőknek. A tunéziai, a katari, az egyesült arab emirátusok-beli vállalkozók a teljes szállodai kapacitást tizenkilencezer ágyra tervezik, amelynek nyolcvan százaléka négy- és ötcsillagos létesítményben lesz. Ezt egészíti ki az apartmanok tizenegyezer ágya, a hétszáznegyven hajó befogadására alkalmas jachtkikötő, a piacok, a kereskedelmi központok sokasága, két golfpálya, kaszinó és több – az itt rendkívül népszerű – Thalasso-terápiás központ. Maga a terápia minden testi és lelki bajra jó, a kezelés alapja a tenger és a benne élő növények, így elsősorban az algák gyógyhatása.
A másik régió központja, a föníciaiak által alapított város, a Sahel-övezet gyöngyszeme, Sousse, amely nyüzsgő kereskedelmi központ és oktatási centrum egyetemi város. A tunéziai kormány nagyon sokat költ oktatásra, a népesség hatvan százaléka huszonkilenc év alatti, az elmúlt években gombamód nőttek ki a földből az új iskolák. Magyarország és Tunézia népessége egyaránt tízmillió lélek körül van, az észak-afrikai ország területe azonban nagyobb, 162 ezer négyzetkilométer.
A nyolcvanas évektől beindult a harmadik tengerparti etap, Monastir és Mahdia központtal, ezt követte negyedikként már egészen délen, Djerba szigete és környéke – ezeket a városokat százezrek keresik fel minden évben.
Fiatal ország
Tunézia elsősorban a foglalkoztatási szempontok, a fiatal népesség okán az elmúlt évtizedekben nem szégyellte vállalni a tömegturizmust sem (természetesen luxushotelek sokasága is üzemel). Ráadásul a munkanélküliség meghaladja a tíz százalékot, ami különösen a fiatal, kezdő diplomásokat sújtja. Miként láthattuk Yasmine Hammamet esetében, mindez változik, egyre több a négy- és ötcsillagos szálloda. (Érdekesség, egy másik észak-afrikai ország, Marokkó inkább úgy döntött, elsősorban a tehetősebb réteg felé nyit, ott a hotelek túlnyomó többsége négy- és ötcsillagos.)
Ha a statisztikai adatokat nézzük, Tunéziába évente 6, 1 millió turista érkezik, ez mintegy hatszor ennyi, azaz több mint harminchatmillió vendégéjszakát jelent. Közép-Európából a csehek a nyerők, az idén százharmincezren érkeztek, megelőzve például a jóval közelebbről rajtoló spanyol kontingenst. Magyarországról hatvanezren üdültek az idén Tunéziában.
Ami egyébként a nemzetek közti sorrendet illeti, a németek vezetnek a franciák, az olaszok és a britek előtt.
Szót kell ejteni a szomszédos országokból beutazókról, még ha az algériai vagy a líbiai állampolgárok nem is a klasszikus turisták közé tartoznak. Ők például a tunéziai egészségügyi ellátás miatt jönnek, ami fizetős ugyan, ám az otthonival összehasonlítva színvonalasabb. De jönnek a szabadabb légkör, a változatosabb szórakozási lehetőségek miatt is.
Termálvíz a Szaharában
Jelenleg minden hatodik aktív kereső, 360–380 ezer ember közvetlenül vagy közvetett módon a turizmusban dolgozik. Az országban 245 ezer szállodai ágy van, a cél ennek belátható időn belül háromszázezerre történő növelése.
Árulkodik az ország infrastruktúrájáról az út- és vasúthálózat állapota (teljesen rendben van), légitársaságból pedig kifejezetten sok működik: az afrikai ország hét (!) nemzetközi repülőtérrel rendelkezik. A turizmus a GDP mintegy egytizedét adja, ezt az arány fokozatosan növelni tervezik, és e sorok írója szerint fogják is.
A turizmusból származó bevétel évente mintegy kétmilliárd euró, és lényeges, hogy a fejlődés évről-évre folyamatos, hol tizenhét, hol tizenkilenc százalékkal növekszik a vendégek száma. Egyébként – akár a világ bármely más táján – az illetékesek itt is azon fáradoznak, hogy nyújtsák a szezont. Júliustól szeptemberig ugyanis tele vannak a szállodák, aztán jó, ha elérik a harmincszázalékos telítettséget.
A „nyújtásban” segíthet a klasszikus tengerparti turizmus erősítése mellett az új területek felfedezése – a Thalasso-terápiáról már szóltunk, közel száz ilyen központ van az országban –, de létezik a falusi és a nagy fesztiváloknak köszönhetően a kulturális turizmus is. Ami igazán nagy jövő előtt áll, az a sivatagi turizmus, amiről innen, Közép-Európából mindenkinek a Szahara és a tevék ugranak be először. Ha manapság az utazó akarja, akár napokig kint sátrazhat a Szaharában, a kényelmesebbje meg légkondicionált buszokkal, hűtött ásványvízzel felszerelkezve haladhat a forró tájakon.
A Rejtő Jenő-könyveken felnőtt szerző először nem akart hinni a szemének Douzban, a sivatag kapujában: választhatott, hogy az ötcsillagos szálloda termál- avagy „normál” vizű medencéiben úszik-e egyet. (A termálvizes medence leginkább a jászapáti strand hasonló létesítményére emlékeztetett.) Egyébként a magyar mérnökökről sok jót hallani, a hetvenes évektől Magyarországon csökkentek a kutatási lehetőségek, így felszabadult a kapacitás egy része, a mieink vendégmunkásként több száz kutat fúrtak a sivatagban, ahol jóval több víz található mint korábban feltételezték.
Arab befektetőcsoportok
A tunéziai befektetésekre egy 1994-es törvény is jótékony hatást gyakorolt. Ez – bizonyos korlátok mellett – szabad kezet és komoly adókedvezményeket ad. Például meghatározott ideig – főszabályként tíz évig – a külföldi cégeknek nem kell társasági adót fizetniük. A hazai idegenforgalmi fejlesztések esetében öt évig az állam vállalja át a társadalombiztosítási terhek ötven százalékát. (Tunézia egyébként 2008-tól az Európai Unió társult tagjává válik.) Az ország vezetése nem habozik a protekcionista gazdaságpolitikát sem alkalmazni, októberben számos olyan építkezést láttam, ahol például japán cégek „ingyen” építettek például egy Tunisz és az ókori pun város, Karthágó közti összeköttetést biztosító közúti hidat. A csereérték: az ország a japán terepjárók mellett kötelezte el magát, több ezret rendeltek a felkelő nap országa autóiparának termékeiből.
Az arab országok közül természetesen a gazdagabbak, Kuvait, Katar, Omán, Bahrein, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek rúgnak labdába, ezeket a klasszikus tengerparti turisztikai befektetéseken kívül a golf, a gyógyfürdő, a kulturális és a szaharai idegenforgalom érdekli. A cégeket arra ösztönzik, hogy tunéziai gazdasági társaságokkal együtt alapítsanak vegyesvállalatokat.
Dollármilliárdok
A közeljövőben az arab országok nagy befektetőcsoportjai, így például a Dubai Holding, az Emaar, az Abou Khater vagy a Damac mintegy tízmilliárd dolláros ingatlan- és turisztikai beruházást hajt végre Tunéziában. Sokat lehet a világsajtóban olvasni a világ nyolcadik csodájának titulált „Pálma” elnevezésű, Dubaiban (Egyesült Arab Emírségek) létrehozni tervezett projektről, amelynek során több millió tonna sivatagi és tengeri homok megmozgatásával a tengeren pálmalevelet, illetve a föld egyes országait formázó mesterséges szigeteket hoznak létre, szállodákkal, éttermekkel, bevásárlóközpontokkal: az arab Velencében vízi folyosókon lehet majd közlekedni.
Ugyanez a befektetőcsoport most a Tunisztól Karthágó felé nyúló gátakkal létrehozott „tengeri tavon”, kétszázötven hektáron, ötmilliárd dolláros befektetéssel álmodta meg a sport városát. Kilenc sportcsarnok, futballakadémia és stadionok, uszodák, teniszpályák tucatjai és nyolcvankilenc hektáron golfpályák épülnek – a tervek a jövő évben nyerik el végső formájukat.
Az írás nem jöhetett volna létre a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal igazgatója, Badreddine Rouissi úr segítsége nélkül.
