Tévedés ne essék, az euró sikertörténet, az euróövezet tagjainak eltérő gazdaságpolitikája azonban veszélybe sodorhatja az euró stabilitását és árt a közös monetáris politikát komolyan vevő országoknak. Ez az üzenete az Európai Bizottság pénzügypolitikáért felelős tagjának, Joaquín Almuniának, aki tegnap értékelte az uniós gazdaságpolitika idei teljesítményét. A növekedési és inflációs különbségek feszültséget keltenek a tagállamok között, aláássák az euróövezet harmonikus működését. Éppen ezért nagyobb koordinációs jogkörrel kellene felruházni az euróövezet pénzügyminisztereit (jelenleg havi rendszerességgel ugyan, de csak informális megbeszéléseket tartanak).
Almunia szerint a ciklikus növekedés elfedi a hosszabb távú problémákat, ugyanis az eltérő gazdasági teljesítőképesség aláássa a közös monetáris politikára való törekvést. Jó példa erre Olaszország vagy Portugália alacsony gazdasági növekedési üteme. Mindkét ország veszített versenyképességéből, amit részben a fiskális konszolidáció és a strukturális reformok hiánya okoz. Ma már nem nyúlhatnak a nemzeti valuta leértékelésének a múltban bevált eszközéhez. Velük szemben áll a tartós növekedés spanyolországi és írországi pozitív példája. Almunia úgy látja: a mentőöv a strukturális reformok következetes végrehajtása és az egészséges államháztartás megteremtése, amelynek része, hogy a jobb években kellő tartalékot teremtenek, amellyel átvészelhetik a gazdasági növekedési ütem megtorpanásából következő nehézségeket. Ez a közeljövőben még sürgetőbb lesz, hiszen hamarosan jelentkezik a lakosság elöregedéséből következő költségvetési teher. Az euró erős, stabil valuta, a nemzetközi monetáris rendszer egyik pillérévé vált – hangsúlyozta a biztos –, ami hozzájárult a drasztikusan megdrágult olaj okozta megrázkódtatások enyhítéséhez és megszüntette a nemzeti valuták árfolyamának turbulens változásai szülte korábbi válságokat is. Mindezek a vívmányok azonban csak az összehangolt monetáris politikával tarthatók fenn.
