Franciaországban a ma érvényes, de sokak szerint reformra szoruló törvények értelmében két olyan időszak van az évben, amikor a kereskedők akár veszteséggel is értékesíthetik portékájukat – azaz lehetőség van a vevőcsalogató árleszállításokra –, ezek egyike nyárra esik (az idén június 29-én kezdődött), a másik pedig télre. A szabályozás kifejezetten szigorú: egy év alatt legfeljebb 12 héten keresztül lehet a beszerzési érték alatti áron kínálni a termékeket, és ezen időszakokon kívül nem is szabad az „árleszállítás” táblát kifüggeszteni. Az árleszállítási időszak pontos kijelölése megyei hatáskörbe tartozik, de a startot többé-kevésbé összehangolják országos szinten is.
A francia árleszállítások nem véletlenül híresek külföldön is, a kiskereskedők ugyanis valóban jelentősen megnyesik áraikat. Jellemzően 30–50 százalékos árengedménnyel nyitnak, de az idő előrehaladtával további kedvezményeket adnak – a végén az eredeti ár negyedéért-ötödéért is megszerezhetjük a kiszemelt cipőt, ruhát vagy éppen táskát.
A túlszabályozottság sokaknak szemet szúrt, és januárban Thierry Breton pénzügyminiszter is felvetette, hogy talán érdemes lenne kicsit enyhíteni a piac életébe eléggé erőteljesen beavatkozó adminisztratív korlátozásokon. A megegyezésre azonban még várni kell, mert a kormányon belül sincs egyetértés. A kis- és közepes vállalkozások szektorát felügyelő miniszter, Renaud Dutreil úgy véli, a liberalizáció a nagy kereskedelmi láncoknak lenne jó, így azzal nem ért egyet. Szakértők szerint a legtöbb esély arra kínálkozik, hogy az idegenforgalmi központokban meghosszabbítanák az árleszállítási időszakot.
Kolozsi Pál