Április végén mind az amerikai könnyűolaj, mind pedig a londoni Brent hordónkénti ára rekordszintre, 75 dollár fölé emelkedett, ami éves szinten 40 százalékos drágulásnak felel meg, a 2005 elején feljegyzett értéket pedig csaknem 80 százalékkal haladja meg. Az egyéb energiapiaci árakra is jelentős mértékben ható olajár emelkedését eleinte az ázsiai, azon belül is elsősorban a kínai kereslet erőteljes felfutása táplálta, de később ehhez hozzájött az amerikai hurrikánok miatt bekövetkezett kapacitásszűkülés, a bizonytalan iraki helyzet, az iráni atomprogram és a nigériai termeléskiesés is. Az inflációval korrigált olajár 1980 óta nem volt olyan magas, mint az idén, így nem meglepő, hogy egyre többen figyelmeztetnek az esetleges negatív növekedési hatásokra is.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint a következő húsz évben a világ energiaszükséglete több mint 40 százalékkal növekszik, bár egyre többen mutatnak rá, hogy épp a magas árak miatt könnyen túlzóak lehetnek ezek a prognózisok. Rövid távon az energiapiaci feszültségek csökkenésére számítanak az amerikai Merrill Lynch befektetési bank szakértői, akik szerint a fejlett országok jelentős készletei, illetve a nem OPEC-országokból (elsősorban az egykori szovjet tagköztársaságokból) származó kínálat növekedése miatt jövőre akár csökkenhet is az olaj ára: a bank szerint 2007-ben az amerikai könnyűolaj átlagára 65 dollár körül lehet, míg az idei átlag eddig 67 dollár.
Nem javít az energetikai kilátásokon, hogy az olajjal párhuzamosan emelkedik a fizikai adottságai miatt jóval kevésbé piacképes gáz ára is. Az európai országok idén januárban tapasztalhatták meg először az orosz–ukrán gázvita miatti fennakadások következményeit, és az új kijevi kormány elszántságát nézve könnyen lehet, hogy nem ez volt az utolsó ilyen európai tél.
Kolozsi Pál