Azzal, hogy a montenegróiak vasárnap a Szerbiától való elszakadás mellett döntöttek, végleg lezárult Jugoszlávia története s Montenegró közel százéves szövetsége Belgráddal. A Milo Djukanovics miniszterelnök által kezdettől sürgetett függetlenedést megkönynyíti, hogy az új ország az önálló államiság számos elemével már eddig is rendelkezett, így például 2003-ban egyoldalúan bevezette az eurót. A függetlenség csak a kül- és hadügyben jelent alapvető változást – a 650 ezres miniállamnak fel kell állítania hadseregét, létrehozni védelmi és külügyminisztériumát és nagykövetségeit. Mivel ők válnak ki az államszövetségből, nekik kell felvételüket kérniük valamennyi nemzetközi szervezetbe és meg kell kötniük a legfontosabb nemzetközi szerződéseket. Sok problémát fog okozni a kisebbségi kérdés, hiszen a lakosság 32 százaléka szerb.
A volt Jugoszlávia jelentős acél- és alumíniumipart épített ki Montenegróban, amely most vevőket keres. Elemzők azonban úgy látják, hogy a gazdaság inkább az idegenforgalom révén válhat igazán sikeressé, hiszen az ország területének 62 százaléka ezer méternél magasabban van és 54 százalékát erdő borítja, csodálatos a tengerpartja.
Az EU ha kelletlenül is, de tudomásul veszi, hogy Montenegró elszakadása immár tény. Kelletlenül, mert a Balkán fölszabdalása éppenséggel az integrációs folyamatok ellen hat, és nyilvánvaló, hogy hosszabb távon újabb tagjelölttel kell számolni. Az Európai Bizottság új tárgyalási mandátumot kér a tagállamoktól, hogy külön tárgyalhasson a stabilizációs és társulási megállapodásról Montenegróval. Megválaszolásra vár a kérdés, hogy az ENSZ háborús bűnök kivizsgálására felállított hágai bírósága számára kielégítő-e Podgorica együttműködése, miután Belgrád esetében éppen ennek hiánya vezetett a társulási tárgyalások felfüggesztéséhez. Ha Montenegró zöld utat kap, akkor bár gazdaságilag eddig is autonóm volt, jelentős adminisztrációs intézményépítésbe kell fognia – hangsúlyozza Brüsszel.
Barabás János T.
Gordon Tamás