A vártnál kétségkívül eredményesebb volt a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagországainak hongkongi miniszteri értekezlete, ugyanakkor a legkényesebb és legnagyobb horderejű kérdésekben nem közeledtek az álláspontok – értékelik elemzők a világkereskedelmi liberalizációs tárgyalások dohai fordulójának múlt heti állomását. Az Európai Unió és az Egyesült Államok engedékenységről tett tanúbizonyságot azzal, hogy beleegyezett az agrárexport-szubvenciók 2013-ig történő megszüntetésébe, valamint abba, hogy a világ 32 legszegényebb országa 2008-tól vám- és kvótamentesen exportálja termékeinek 97 százalékát (NAPI Gazdaság, 2005. december 19., 6. oldal). Ez az önmagában jelentős megállapodás azonban eltörpül azon konfliktus mellett, amely a fejlett és a fejlődő országok között feszül a mezőgazdasági és ipari vámok, továbbá a szolgáltatások exportja és a beruházások kapcsán, s amelyet legkésőbb a jövő év végéig meg kellene oldani.
A hét végi egyezség semmi pozitívumot nem tartalmaz az európai és amerikai vállalatok számára, hiszen cseppet sem könnyíti meg bejutásukat a fejlődő piacokra. Elemzők szerint ezért a mostani helyzetben az India és Brazília vezette fejlődő táboron volna a sor, hogy engedményeket tegyen a feldolgozóipari termékek és a szolgáltatások kereskedelmének akadálymentesítését illetően. Ilyen szándék azonban nemigen érzékelhető, a fejlődők inkább azt várják, hogy Brüsszel és Washington lépjen újra, felajánlva az agrárvámok és belső támogatások drasztikus csökkentését. A hozzáállást jól jellemzi Kamal Nath indiai kereskedelmi miniszter kijelentése, amely szerint a mostani forduló nem arról szól, hogy a fejlettek jussanak új piacokhoz a fejlődő országokban, hanem hogy az utóbbiak szerezzenek maguknak piacokat. Megeshet azonban, hogy ez a felfogás visszaüt, s az Európai Unió és az Egyesült Államok további engedmények helyett bekeményít, ami az egész dohai forduló kudarcához vezethet.
Papp Zoltán