Az üzleti élet vezetői, a befektetők és az elemzők többsége csalódottan fogadta a vasárnapi német szövetségi választások eredményét, miután sem a jobb-, sem a baloldali pártok nem tudtak kormányképes többséget szerezni. A frankfurti DAX index nyitás után 2,3 százalékot esett (később ennek több mint harmadát ledolgozta). Az euró árfolyama a pénteki 1,2230 dollárról a július vége óta nem látott 1,2100-re süllyedt. A befektetők és a vállalatvezetők attól tartanak, hogy a patthelyzet miatt veszélybe kerülnek a reformok, illetve a csak találgatható összetételű koalíció tagjai a gazdaság szerkezeti átalakításának rovására kötnek majd kompromisszumokat. A legkiábrándultabban talán Anton Börner, a BGA nagykereskedelmi és exportőrszövetség elnöke fogalmazott, aki szerint Németország nyilvánvalóan nem érett még a modernizálásra, ezért a vállalatoknak önállóan kell járniuk útjukat.
Az uniós pártok (CDU/CSU) 35,2 százalékos eredménye győzelmet jelent ugyan, de ez a szabaddemokraták (FDP) 9,8 százalékával együtt sem elég a parlamenti többséghez. A jobboldalon felvetődött annak lehetősége, hogy az eddig a szociáldemokratákkal (SPD) kormányzó Zöldekkel lépjenek szövetségre (a pártok színei alapján ez lenne a fekete-sárga-zöld, vagyis a „Jamaica-koalíció”), ám az utóbbiak nem lelkesednek az ötletért. Bár az üzleti vezetők többsége a választások előtt a mélyebb adózási és munkaerő-piaci reformokat, valamint fiskális szigort ígérő CDU/CSU–FDP párosnak drukkolt, a kényszerű helyzetben sokan a CDU/CSU–SPD nagykoalícióban látják a megoldást.
Ilyen értelemben foglalt állást többek között Hannes Hesse, a VDMA gépipari szövetség elnöke és Hans-Joachim Körber, a Metro kereskedelmi hálózat vezérigazgatója. Jürgen Thumann a Német Iparszövetség (BDI) elnöke és Ludwig Georg Braun, a kereskedelmi és iparkamarákat tömörítő DIHK elnöke, bár nem örül a nagykoalíció lehetőségének, lát esélyt arra, hogy egy ilyen formáció is véghezviheti a reformokat. Nikolaus Schweickart, az Altana vegy- és gyógyszeripari konszern vezérigazgatója viszont egyenesen katasztrófának tartja a nagykoalíciót.
Eltérően vélekednek a közgazdászok is. Thomas Straubhaar, a hamburgi HWWI gazdaságkutató intézet vezetője szerint a nagykoalíció túl heterogén képződmény volna, s nem rendelkezne mandátummal világos gazdaságpolitikára, így csak helyben járna. Vele ellentétben mind Friedrich Heinemann, a mannheimi ZEW kutatója, mind Gernot Nerb, a müncheni Ifo vezető közgazdásza elképzelhetőnek tartja, hogy egy nagykoalíció megállapodhat legalább egyes kérdésekről, köztük a társasági és a jövedelemadó-terhek csökkentéséről. A foglalkoztatáspolitikát és az egészségügyi ellátást illetően áthidalhatatlannak látszó ellentétek feszülnek a két nagy párt között. Arra mindazonáltal egyetlen közgazdász sem számít, hogy a választási eredmény rövid távon fékezően hatna akár a vállalati beruházásokra, akár a lakossági fogyasztásra.
Papp Zoltán