Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Milyenek jelenleg a két ország gazdasági kapcsolatai?
– Jelenleg éves kereskedelmi forgalmunk Magyarországgal mintegy 450 millió dollár, ami azt jelenti, hogy még jelentősek a fejlődési lehetőségek. Exportunk messze meghaladja az importot – nagyjából 60 millió dollár értékben hozunk be árut Magyarországról – főleg telekommunikációs berendezéseket és elektronikai cikkeket. Úgy vélem, hogy a magyar vállalatok számára kitűnő felfutási lehetőséget kínálnak az olyan kiállításaink és vásáraink, mint a most tartott elektronikai vásár, mely a második legnagyobb a világon. Hongkong nagyszerű platform a kis- és középvállalatok számára, különösen mivel ezek a helyi iparban is meghatározó szerepet játszanak.
– Miért lenne érdemes a magyar cégeknek éppen ide jönni?
– A hongkongi gazdaság teljesen nyitott, tárt karokkal vár mindenkit, így a magyar cégeket is, s ha egyszer idejönnek, közénk valónak számítanak, s ha megtelepednek nálunk, ugyanazokat a kiváltságokat élvezhetik, mint minden őshonos hongkongi vállalat. Ez az ideális kiindulási pont az ázsiai kereskedelemhez, s ez egyúttal segítene áthidalni a Magyarország, Hongkong és a többi ázsiai ország közti információs és ismereti szakadékot. Az, hogy nem még jobbak a kapcsolataink, bizonyára részben annak is tulajdonítható, hogy nem ismerjük eléggé egymást. Ezen tehát változtatnunk kell.
Jobban meg kell ismertetnünk a magyar üzletemberekkel Hongkongot, és a hongkongiakkal Magyarországgal, az ottani lehetőségekkel és azzal, hogyan válhat számukra Európa bejáratává. Ezért készítettünk egy elemző tanulmányt Magyarországról, hogy segíthessük cégeinket annak megismerésében, mit kínálhat nekünk, különösen most, hogy az Európai Unió tagja lett.
– Mennyiben befolyásolja ez a viszonyunkat?
– Természetesen évek óta virágzó kereskedelmi kapcsolataink vannak a nagy európai országokkal, mint Nagy-Britannia, Németország vagy Franciaország, vagyis nagyon jól ismerjük ezeket a piacokat. De ezeken a piacokon igen élessé vált a konkurenciaharc. Úgy véljük, hogy az EU bővülésével az új tagországok alternatívát kínálnak, különösen a kisebb vállalatoknak. Ezért viszek egy küldöttséget jövő év áprilisában Budapestre. Azt szeretném, ha üzletembereink személyesen ismerkednének meg Magyarországgal, és lehetőséget kapnának arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a megfelelő személyekkel. És itt nemcsak a kormányzat képviselőire gondolok, akik kétségtelenül fontosak, de sokkal fontosabb, hogy üzleti élet megfelelő alakjaival ismerkedjenek meg. Mert végül is az üzleteket nem a hivatalos személyiségek kötik, hanem az üzletemberek. Az ilyen ismerkedés mindkét felet hozzásegíthetné egymás jobb megismeréséhez és kereskedelmi forgalmunk kiegyensúlyozottabbá tételéhez.
– Történt-e olyan változás Magyarország uniós tagságán kívül, ami hatással lehet kapcsolatainkra?
– A múltban Hongkong árukat akart eladni, legyen az elektronikai, vagy ruhanemű. Az utolsó tíz évben azonban alapvetően megváltozott a helyzet. Jelentős kereskedőcégeink, például a ruhanemű terén egyre jobban érdeklődnek az európai piac iránt, így logikusan felvetődik a kérdés, hol kezdjék? A nagy országokban, ahol gyilkos a verseny, vagy használjanak kiinduló bázisként kisebb piacokat? Azt tanácsolnám nekik, hogy a második utat válasszák. Én voltam Budapesten. A város teli van élettel, az emberek jól öltözöttek, sok a színvonalas üzlet, és szerintem lenne igényük a minőségi hongkongi cikkekre. Vagyis jó kiindulópont lenne. Azt hiszem, egyes új EU-tagok, mint Magyarország, sokat kínálhatnak Hongkongnak. A fő kérdés, hogyan tudjuk ez ügyben összehozni a megfelelő embereket – de hát ez a feladatunk, mi tulajdonképpen olyan házasságközvetítőfélék vagyunk.
– Tehát egyértelműen pozitív az önök szempontjából az uniós tagság?
– Gazdasági kapcsolataink Magyarországgal az EU-tagság előtt is a legjobbak voltak a térségben, de most, rajta keresztül egy sokkal nagyobb gazdasági térség nyílhat meg előttünk. Nem lehetünk jelen minden európai országban, ehhez a mi vállalataink többsége nem elég nagy, ezért el kell dönteni, hol legyen európai bázisuk – az egyik lehet Magyarország. Különösen nagy lehetőségeket nyit a logisztika. A vásárlók ugyanis nem szeretnek raktározni, és közlik, hogy mondjuk két héten belül kérik az árut – ami Hongkongból nem mindig oldható meg. Vagyis a gyártóknak európai raktárakra van szükségük. Azt, hogy ezt hol érdemesebb felállítani, Magyarországon vagy mondjuk Németországban, azt a költséghatékonyság és a szállítás kérdése dönti el – de ha Magyarország nem lenne az unió tagja, fel se merülhetne logisztikai bázisként való felhasználásának lehetősége.
Barabás T. János
