A szerzők saját bevallása szerint is meglepő eredményt hozott az a tanulmány, amelyet a német Deka-Bank közgazdászai készítettek tíz közép- és kelet-európai országról - a nyolc új uniós tagról, valamint Romániáról és Bulgáriáról - a tőkevonzó képesség szempontjából. Azok az országok - így Magyarország, Csehország, Szlovénia és Lengyelország - , amelyek a legelőrébb járnak a Európai Unióhoz való felzárkózásban, viszonylag kedvezőtlen feltételeket kínálnak a külföldi működőtőke-befektetésekhez, míg a konvergenciában lemaradottabb országok jobb mutatókkal rendelkeznek e téren. A rangsort Szlovákia vezeti, de az úgynevezett konvergenciaországokat nem csupán a balti hármak, de Bulgária is megelőzi, sőt Lengyelország és a kirívóan rosszul szereplő Szlovénia még Románia mögött is lemarad. A Handelsblatt által is ismertetett jelentés szerint azonban a felmérés eredménye végső soron logikus, mivel a konvergenciaországokban a fejlődés a bérek emelkedésén is meglátszik, márpedig ez nagyban rontja tőkevonzó erejüket, ebben az értelemben tehát saját sikerük áldozatai.
A Deka az országokat két nagy szempontcsoport alapján értékeli: a 75 százalékos súlyozású elsőben a vállalkozásspecifikus kategóriák szerepelnek, így a munka, a humántőke, a tőke és a k+f, a 25 százalékos másodikban a vállalkozásokon túlmutató tényezők, mint a makrogazdasági stabilitás, az adók, a jogszabályi környezet és az infrastruktúra. Az egyes kategóriáknak saját csoportjukon belül szintén eltérő a súlyuk, s még tovább is bontják őket (a tőke például magában foglalja a reálkamatot és az árfolyam-ingadozást, a makrostabilitás a növekedést, az inflációt, az egy főre jutó összterméket és az országkockázatot). A legmagasabb pontszám plusz 2 (nagyon jó), a legalacsonyabb mínusz 2 (rossz).
A rangsort nagyban meghatározza az értékelési módszer, a bérszintnek ugyanis a súlyozás révén döntő jelentősége van: az első csoporton belül 62,5 százalékos súlyt kap a munka kategóriája, amelynek viszont fő elemét a bérköltségek alkotják. A Szlovákia és Magyarország közti nagy eltérést is főként a bérköltségek magyarázzák. A Deka szerint ugyanaz a munkaóra, amely a régi EU-ban átlagosan 22,5 dollárba kerül, Szlovákiában kihozható 2,2 dollárból, Magyarországon viszont már ennek közel kétszerese a költség. Emellett azonban Szlovákia javára dönt a termelékenység is, amely náluk a régi EU átlagának 56,3 százaléka, míg Magyarországon csak 50,3 százalék.
Papp Zoltán