Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Pártom megnyerte a választásokat, tehát Luxemburgban maradok – adta ismételten jelét Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő annak, hogy esze ágában sincs a nagyhercegségből Brüsszelbe költözni és fölváltani az Európai Bizottság elnökét az új, ötesztendős mandátumra. Pedig mind az Európai Parlament legerősebb frakciója, a néppárti, mind a konzervatív EU tagállami vezetők szerint ő volna a legalkalmasabb a tisztségre. Igaz, Jacques Chirac francia köztársasági elnök – Juncker állhatatossága esetére – rendelkezik egy „b” tervvel: a kiszivárgott hírek szerint Gerhard Schröder német kancellárral megállapodtak egy közös jelöltben, a liberális Guy Verhofstadt belga kormányfő személyében. Az ő pozícióját csupán az gyengíti, hogy London számára túlságosan is integráció-párti.
Jóllehet a 25 tagország vezetője a nizzai szerződés szellemében minősített többséggel dönt, egy „nagy” országot azonban nem illik megkerülni. Ha mégis szavazásra kerülne sor, a blokkoló kisebbséghez 37 szavazat szükséges. London és mellette a másik ellenző, Róma együtt húsz szavazattal rendelkezik, talán Varsót (nyolc szavazat) is megnyerhetik, és döntő lehet a kisebb tagországok álláspontja, amelyek egy része haragszik Verhofstadtra, mert hosszabb távon nem pártolja az egy ország, egy biztos elvet.
A konzervatívok számára tartalék még az osztrák kancellár is, ám Wolfgang Schüsselnek többek közt Párizs sem bocsátja meg flörtjét a szélsőséges Szabadságpárttal. Amolyan utolsó opcióként egy másik osztrák is fölmerült: a bizottságban immár tizedik éve az agrárpolitikáért felelős Franz Fischler. És szinte kötelezően szokták még említeni az EP leköszönt liberális elnökét, az ír Pat Coxot, továbbá a bizottságban a külkapcsolatokért felelős brit konzervatív Chris Pattent, akivel Párizs csak nyelvi szempontból elégedetlen. Kommentátorok szerint az is ellene szól, hogy Nagy-Britannia nem érdemli meg a biztosi posztot az EU legingatagabb tagjaként, amely még az eurót sem vezette be. Ez persze mellette is szólhat: gyengítheti hazája euroszkepticizmusát. Ugyanez a megfontolás gyengít a liberális dán kormányfő, Anders Fogh Rasmussen esélyein is. Akárhogy is, legkésőbb holnapra kiderül, kire vár az EU feltehetőleg már egy alkotmánnyal is megerősített reformjának a kivitelezése.
