Az EU brüsszeli bizottsága szerint az Európai Unióban az olaj árának megugrása kedvezőtlenül hat a gazdasági növekedésre, ráadásul inflációgerjesztő az üzemanyagok drágulása. Az olaj árának 25 százalékos idei emelkedése az euróövezetben a gazdasági növekedés idei szintjét 0,17 százalékkal csökkenti és 0,2 százalékkal tovább rontja az egyébként 1,8 százalékra kalkulált idei inflációt. Az EU soros elnöke, Írország ugyan nem tervezi, hogy a mai pénzügyminiszteri találkozó végén hivatalos közleményt adnak ki, de a téma háttérbe szorít minden mást. Várhatóan a tagállamok egyéni, informális csatornákon keresztül igyekeznek nyomást kifejteni az OPEC tagjaira, amelyek várakozások szerint csütörtökön Bejrútban már maguktól is hajlandóak lesznek erőteljesebben beavatkozni. Így a szaúdi merénylet nyomán markánsabb lesz a termelési kvóta korábban csupán gesztus értékűre tervezett megemelése, ami a remények szerint lefarag majd az olaj árából.
Az euróövezet pénzügyminisztereit aggasztja az infláció kétesztendős rekordszintje, ezért vélhetően enyhül az Európai Központi Bankra nehezedő nyomás a központi kamatláb csökkentésére. A pénzügyminiszterek döntenek arról, megfogadják-e az Európai Bizottság ajánlását, hogy figyelmeztessék Hollandiát: költségvetési hiánya veszélyes zónába került, s ha így folytatja, akkor tartósan megsérti az EU alapszerződését. Idén 3,5 százalékos lesz a deficit és Brüsszel szerint jövőre is meghaladja a 3 százalékos küszöböt. Gerrit Zalm holland pénzügyminiszter kellemetlen helyzetbe manőverezte magát. Éppen ő volt az, aki a leghatározottabban követelte Párizs és Berlin megbüntetését, amiért korábban megsértették a stabilitási megállapodást, és hiteltelennek bélyegezte – nem alaptalanul – a két ország fogadkozását, hogy jó útra térnek és takarékosabbak lesznek. Most Hágán a sor, hogy meggyőzze uniós partnereit: az elhatározott spórolás majd meghozza gyümölcsét. Csakhogy Brüsszel szerint ezzel a csomaggal Hollandia azt éri el, hogy még jövőre is komoly deficitje lesz. A takarékossági intézkedések ugyanis olyan természetűek, hogy rövid távon ugyan csökkentik a kormány terheit, ám hátrányosak a gazdaságra nézve, ezért ennek felülvizsgálatát követeli az unió.
