Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Svájc és az Európai Unió keretmegállapodást kötött, amely egyebek között szabályozza az igazságügyi és adópolitikai együttműködést, valamint a schengeni rendszerhez történő csatlakozást. Bern a bővítés következményeként évente 130 millió euróval járul hozzá az EU kohéziós alapjához és legkésőbb hét év múlva az új tagok polgárai számára is lehetővé teszi a munkavállalást. Svájcnak nem kell feladnia a banktitok garanciáját, viszont forrásadót vet ki az uniós polgárok megtakarítására és ezt átutalja az érintett ország adóhivatalának. A schengeni rendszerhez történő csatlakozást hosszú időn keresztül akadályozta, hogy Svájc az EU-tól eltérően nem tekinti bűncselekménynek az adóelkerülést. A mostani kompromisszum továbbra is megadja a mentességet, az ország hatóságainak tehát nem kell segédkezet nyújtaniuk az EU-s nyomozóknak, de részt vesznek a pénzmosás elleni küzdelemben, és közreműködnek a vámcsalások felderítésében is. Mivel a schengeni tagság feltétele a legalább kétéves részvétel a schengeni információs rendszerben, Svájc várhatóan az új tagállamokkal egy időben válik Schengen-tagországgá. A megállapodást még népszavazáson kell jóváhagyniuk a svájciaknak.
Svájc több mint egy évtizede népszavazáson elutasította a csatlakozást az Európai Gazdasági Térséghez, amelyet lényegében az EU-tagság előszobájának tartottak. Az uniós tagság ellenzői azóta is többségben vannak. Amíg a közvélemény-kutatások nem mutatnak változást ezen a téren, aligha újítják meg Svájc felvételi kérelmét. Az uniós tagsággal nehezen egyeztethető össze a svájci közvetlen demokrácia, a gyakori népszavazás intézménye, és megoldásra várna a semlegesség kérdése is. De ha a mostani szerződés hatályba lép, a kis lépésekkel való közeledés nyomán előbb-utóbb ismét felmerül majd a csatlakozás kérdése.
