- Mintegy másfél éve tartózkodik Magyarországon. Hogy érzi itt magát és mit gondol a két ország kapcsolatáról?
- Nagyon megkedveltem Magyarországot, gyönyörű tájaival, kiváló állapotban megőrzött történelmi emlékhelyeivel és kedves lakóival, akik mint jó barátot üdvözöltek. India és Magyarország között mind a gazdaság, mind a kultúra terén hagyományosan jó, évszázadokra visszanyúló kapcsolatról beszélhetünk. A kulturális téren mindvégig meglévő, virágzó kapcsolatok mellett a múlt század közepétől - igaz, irányított kereskedelmen keresztül - a gazdasági kötelékek is megerősödtek. A magyarországi rendszerváltás, 1989 előtt a két ország közti kereskedelmi forgalom értéke elérte az évi 400 millió dollárt.
- Sajnos a kilencvenes években a korábbi jelentős kereskedelem minimálisra esett vissza, miközben a korábbi magyar szufficit deficitbe csapott át. Mi volt ennek az oka?
- A korábbi irányított gazdasági kapcsolatok a magyar és az indiai gazdasági rendszerek változása miatt hirtelen szabadpiaci környezetben találták magukat. Ez a kereskedelem visszaeséséhez vezetett, de már tapasztalhatók kedvező jelek. Tavaly 58 százalékkal nőtt a két ország közti kereskedelmi forgalom, de tisztában vagyunk azzal, hogy ez még mindig jócskán a magyar-indiai kapcsolatokban rejlő lehetőségek alatt van. A fejlődés esélyei hatalmasak: a bővülés üteme akár az évi 100 százalékot is meghaladhatná - van tehát mit pótolni. Ezért nem is annyira a kereskedelmi mérleg jelenlegi egyensúlytalanságát, hanem inkább annak volumenét és a kiaknázatlan lehetőségeket tartom az igazi problémának.
- A rendszerváltásig virágzó kapcsolatok csak közel másfél évtized elmúltával, az ezredforduló után kezdtek újra feléledni. Mivel magyarázza a fellendülést?
- Az elmúlt másfél évben igen hatékony volt a kapcsolatépítés. A parlamenti képviselőcsoportok és több indiai miniszter magyarországi látogatása mellett a magyar kormányfő is ellátogatott Indiába. Ekkor hat kétoldalú megállapodást kötöttünk, amelyek közül kettő - a kettős adóztatást elkerülését szolgáló és a befektetések védelméről szóló egyezmények - kifejezetten a gazdasági környezet javítására szolgál. Emellett a kereskedelem élénkítése érdekében egyszerűsítettük a vízumszerzés procedúráját, és egy katonai együttműködésről szóló megállapodást is aláírtak.
- India elképesztő gazdasági növekedést mutatott az elmúlt években, van-e igény a korábbi gazdasági kapcsolatok felélesztésére?
- Természetesen van, hiszen India gazdasága 1990 óta évi mintegy 6 százalék körüli ütemmel gyarapodott. A tavalyi negyedik negyedéves mutatók kivételesen erőteljes, 10,3 százalékos GDP-növekedést mutattak, de a tavalyi egész éves növekedés is meghaladta a 8 százalékot. Ilyen bővülési ütem fenntartásához jelentős infrastrukturális fejlesztések szükségeltetnek, így a magyar kormányfő látogatásakor természetesen szóba került, hogy esetleg magyar vállalatok is részt vegyenek az infrastrukturális beruházásokban, hiszen a rendszerváltás előtt több magyar nagyvállalat végzett fejlesztéseket Indiában.
- Tehát a magyar vállalatoknak adott a lehetőség?
- E vállalatok előtt most is nyitva áll az út, sok magyar cég rendelkezik a szükséges tudással, ráadásul jelentős részük korábbi kapcsolatai alapján ismeri Indiát. Számos jelentős beruházás irányul az utak és a kikötők, valamint az elektromos hálózat fejlesztésére, illetve a lakosság ivóvízellátásának biztosítására. Magyar vállalatok főként az infrastruktúra-fejlesztésben (ezen belül a kikötők, a kikötői daruk építésében), a gépiparban, a energia-előállításban és a közlekedésben, például a metróépítésben találhatnak piacot Indiában. Természetesen mindehhez elhatározás és erős akarat kell, de úgy látom, ez megvan. Jelenleg például egy magyar gazdasági felső vezetőkből álló szakembercsoport tárgyal Indiában. India hatalmas, gyorsan fejlődő ország, ahol a vízszabályozástól az öntözéstechnikán át a biotechnológiáig vagy az it-szektorig nyílnak lehetőségek a magyar gazdaság szereplői előtt.
- India az utóbbi időben a tőkeexportáló országok körébe lépett, jut-e ebből Magyarországra is?
- India korábban inkább a közvetlen külföldi tőkebefektetések célországa volt, az utóbbi években viszont a világ minden táján eszközöl befektetéseket, így Magyarországon az it-szektorban, az energetikában vagy a textiliparban. Emellett érdeklődik az ország iránt az olcsón, de jó minőségű gyógyszereket gyártó indiai gyógyszeripar és az érdeklődők között találjuk a beszállítóként a magyarországi autógyártásban érdekelt cégeket is. Úgy vélem, az üzletben minden a lehetőségek ismeretén múlik. Éppen ezért szorgalmazom a kétoldalú szakember-, üzletember-találkozók gyakoribbá tételét.
- Változik-e valami a két ország kapcsolatában azzal, hogy Magyarország az EU tagja lett?
- Magyarország az uniós tagsággal egy nagyobb piac részévé vált, és a hagyományos barátság miatt mintegy ugródeszkaként szolgálhat az indiai cégek exportja számára az Európai Unióba. A fordított irányú kapcsolat szinte csak a magyar vállalatokon múlik, hiszen India olyan nagy piac, ahol bármely szektorban igény van az együttműködésre, s egyedül az arra vállalkozó vállalat erőfeszítésén múlik, hogy sikerül-e üzletet kötni.
- Mindkét ország küzd az agyelszívás problémájával. Mit tehetünk e jelenség ellen?
- Úgy vélem ez valós, de közel sem akkora probléma, mint korábban. India is hasonló nehézségekkel küzdött a hetvenes-nyolcvanas években, de azok, akik ekkor elhagyták az országot, most tapasztalatokkal, technológiával és természetesen tőkével felszerelkezve térnek haza. Az ő tudásuk és kapcsolati tőkéjük lendítheti tovább az országot, hiszen hidat képeznek India és a fejlett világ között. India már nem agyelszívásnak, hanem hosszú távú befektetésnek tekinti a fiatal nemzedék elvándorlását. Magyarország nagyon jó oktatási rendszerrel rendelkezik, így természetes, hogy néhányan külföldön is szerencsét próbálnak. Ugyanakkor másfél éves itt-tartózkodásom alatt nagyon sok emberrel találkoztam, akik egy ideig külföldön dolgoztak, majd hazajöttek, és itt indították el vállalkozásukat.
Andacs Botond