Rugalmassági paktum az EU-ban?

Legkésőbb a júniusi csúcsra tető alá kell hozni az EU alkotmányát – tették egyértelművé a tagállamok vezetői a hét végi uniós csúcstalálkozón. A szükséges kompromisszumok kidolgozása és elfogadtatása az ír elnökség feladata, amelynek helyzetét nehezíti, hogy egyes tagországoknak kényelmetlen volna, ha már az Európai Parlament (EP) júniusi választására megszületne az alkotmány. Láthatóan többek közt Franciaország tart attól, hogy a választók „megbosszulnák” az esetleges engedményeket, ezért a négy nappal későbbre, június 17-ére kitűzött uniós csúcs lett a határidő. A minősített többségű döntésben érvényesül a kettős többség elve, tehát a tagállamok többsége mellett az általuk képviselt lakosságnak is többségben kell lennie, az arány megállapítása azonban még vitás – valószínűleg sikerül olyan formulát találni, hogy a három legnépesebb ország (Németország, Franciaország és Nagy-Britannia) együttvéve se tudja megakadályozni a döntéseket. A NAPI Gazdaság kérdésére Bertie Ahern ír kormányfő nem zárta ki annak lehetőségét, hogy rendkívüli csúcson keressék a megoldást. Több forrásból alátámasztott értesülések szerint erre a bővítés előestéje, április 30. volna a kínálkozó időpont.
A csúcs másik fő témájában, az úgynevezett lisszaboni célok elérésében olyan súlyos lemaradások vannak, hogy a résztvevők megbízták Wim Kok volt holland kormányfőt, novemberre dolgozzon ki ezzel kapcsolatban egy részletes javaslatcsomagot. (A lisszaboni csúcson megfogalmazottak szerint az EU-nak 2010-re a a világ legdinamikusabban fejlődő és legversenyképesebb gazdaságává kell válnia.) Kok felméri, miképpen kényszeríthető ki a tagállamoktól, hogy a szükséges és általuk is elfogadott reformokat végre is hajtsák, emellett a stabilitási paktumhoz hasonlóan kidolgozza a „flexibilitás” paktumát is. Ez azt jelenti, hogy miközben továbbra sem vetnék el az euró stabilitása érdekében megállapított alapértékeket, szükségesnek tartják azok rugalmasabb kezelését. A nagyobb mozgásteret biztosíthatná, hogy a kutatásra és a fejlesztésre fordított összegeket nem számítanák be a költségvetési hiánynak a GDP 3 százalékában maximált arányába. A javaslatok alapján 2005 tavaszán már konkrét ütemtervet fogadnak el a lisszaboni folyamat felgyorsítása érdekében.