Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mint mostanában oly gyakran, újra váratlan események rúgták fel az EU-csúcs menetrendjét. A soros ír elnökség a lisszaboni célkitűzések (az évtized végére a világ legdinamikusabb, legversenyképesebb gazdaságává válni) számbavételét tervezte, de a madridi merényletek nyomán új forgatókönyv készült. Egyrészt a nemzetközi terrorizmus leküzdése, a közös fellépés került előtérbe. Másrészt a merénylet nyerésre segítette a majdnem vesztes pozícióból induló spanyol szocialistákat, aminek eredményeképpen változott Madrid álláspontja az EU alkotmányának még nyitott kérdésében, Leszek Miller lengyel kormányfő pedig belátta, hogy „kompromisszum nem csak szükséges, de lehetséges” is. Brüsszelben szinte biztosra veszik, hogy a ma kezdődő kétnapos csúcson már érdemben is szó lesz az alkotmányról. Talán túlzottan derűlátó lehet az a vélemény, hogy május 1-jére, a bővítés időpontjára a kormányközi konferencia lezárulhat, de a júniusi EU-csúcs már reális lehet mint határidő. Persze Lisszabon is terítékre kerül, már csak azért is, mert a terrorizmus leküzdésének vannak gazdasági szempontjai is, ami még sürgetőbbé teszi az intenzívebb együttműködést. A lisszaboni programtól eltávolodott uniót kellene lendületbe hozni, és tulajdonképpen a lehetőségek – mint az EU brüsszeli bizottsága állítja – adottak. A gazdaság kezd kikecmeregni a recessziógyanús állapotból, és csak a tagállamokon múlik, hogy az ambiciózus célkitűzéseket a menetrend szigorú betartásával megvalósítsák. Ehhez túl kell lépni kicsinyes érdekeken, például az európai szabadalom elfogadásával, és komolyan venni a teljes liberalizációt a szolgáltatásokban vagy a belső piacra vonatkozó joganyag késedelem nélküli átültetésében.
