A berlini kormány iraki háborút ellenző politikája miatt a német vállalatok többsége elesett a zsíros amerikai megrendelésektől, de számos cég hasznát veszi annak, hogy az egykori NDK-t meglehetősen erős baráti szálak fűzték a közel-keleti országhoz. Ezek a régi kapcsolatok felmelegítésével kamatoztatni tudják helyismeretüket. Az NDK a nyolcvanas években évi 500 millió dollár értékű árut adott el Irakban, amelynek így a negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere volt a Szovjetunió, az NSZK és Lengyelország mögött. Az iraki malmok felét, a vízhálózat kétharmadát és az úthálózat 80 százalékát keletnémet cégek építették, illetve szerelték fel. Rolfeckhard Giermann, aki az NDK bagdadi kereskedelmi kirendeltségét vezette a nyolcvanas években, cégével most legalább húsz német kis- és középvállalatnak nyújt segítséget szerződések megkötésében.
A német technikát az irakiak jól ismerik és nagyra értékelik, ami kitűnő üzleti lehetőségeket rejt magában - állítja Giermann. Szerinte nehéz elképzelni, hogy csak amerikai és brit cégek fognak profitálni az ország mintegy 100 milliárd dollárra becsült újjáépítéséből, mert minden, amire az irakiaknak szükségük lehet, máshonnan is beszerezhető, márpedig a német vállalatok árai versenyképesek és termékeik színvonala legalábbis nem marad el a riválisokétól. Ludolf von Wartenberg, a mintegy 107 ezer vállalatot tömörítő BDI gyáripari szövetség ügyvezetője ugyancsak úgy látja, hogy elsősorban a kis- és középvállalatok előtt nyitva áll a kapu Irakban, de a német cégek közül nemcsak az egykori keletnémet vállalatok és utódaik lesznek képesek szeletet kihasítani a hatalmas tortából.
Bana Péter