Straw szerint a Konvent legfőbb célja az kell legyen, hogy olyan írott alkotmány szülessék, amely a széles közvéleménynek, nem pedig a politikai elitnek szól. Ezért nem is a kormányzatok tevékenységének listáját kell tartalmaznia. A legegyszerűbb alapelveket szükséges összeállítani, méghozzá közérthetően megfogalmazva: mi célt szolgál az EU, működése milyen előnyökkel jár a polgárok számára.
„Nyugtassa meg az egyszerű embereket, hogy a nemzeti kormányok megőrzik elsődleges szerepüket. Ez nem csak az EU cselekvési lehetőségeit növeli, hanem segíteni fogja az európai szavazópolgárok kapcsolatának javítását is azokkal az intézményekkel, amelyek a nevükben járnak el.” – mondta a külügyminiszter.
Straw bejelentette: a britek szorgalmazzák egy ellenőrző testület létrehozását. A tagállamok képviselőiből álló grémium felügyelné az EU-törvényhozás szabályszerűségét, gondoskodva arról, hogy a döntések ne kerüljenek a szükségesnél magasabb szintre a helyi, a regionális, illetve a nemzeti szintről.
A brit ellenzék (az árnyékkormány külügyminisztere Michael Ancram, valamint Straw elődje, Malcolm Rifkind) az első reagálásokban máris uniós behódolással, a brit nagyhatalmi törekvések elvtelen feladásával vádolta meg az EU-alkotmányozást támogató munkáspárti kormányt. A politikai érvek mellett konkrét kétségeik is vannak, például a tekintetben, hogy miként lesznek érvényesíthetők az EU alaptörvényének pontjai a kontinens törvénykezésében. Természetesen az euró is megkapta a magáét: a konzervatívok szerint érthető, hogy a britek nem lelkesednek a közös pénz ötletéért, hiszen – mint érvelnek - az euró nagy munkanélküliséget hozott a franciáknak, magas inflációt az íreknek és gazdasági visszaesést a németeknek.
