Kína növekedésének hajtóerői kezdenek gyengülni, és az ország egyértelműen az emberi produktív potenciál alatt teljesít - állapítja meg az OECD jelentése. A dokumentum szerint a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozás a kereskedelem és a befektetések liberalizációját eredményezi ugyan, ez azonban önmagában, belső reformok nélkül még nem elég a tartós gazdasági növekedés megalapozásához. Az OECD intézkedéseket tart szükségesnek annak érdekében, hogy a kínai vállalatok az eddiginél hatékonyabban tudják kihasználni a különböző erőforrásokat, megszilárduljanak a piaci verseny feltételei, s a munkaerő és a termékek országon belüli mozgásának szabaddá tételével erősödjön a gazdaság belső integrációja, azaz szűnjön meg a most jellemző nagyfokú szegmentáltság, továbbá javuljon a helyzet a vállalatvezetési kultúrában, a szellemi jogvédelem és a törvények érvényesítése terén. A jelentés külön kiemeli, hogy a reformoknak nem egy-egy ágazatra kell koncentrálniuk, a cél ehelyett a gazdaság egészének fejlesztése.
Az OECD elemzése nagy terjedelemben foglalkozik a bankrendszerrel, s arra a következtetésre jut, hogy az államnak mihamarabb meg kell szabadítania a bankokat a behajthatatlan hitelektől. Mint azt újabban a japán példa mutatja, hiba volna arra várni, hogy a reálgazdaság javulása eredményeképpen a hitelintézeteknél is helyreáll a stabilitás - olvasható a jelentésben, amelyhez kapcsolódóan a Reuters emlékeztet a kínai jegybank múlt heti közlésére, mely szerint a gazdaságon belül a bruttó hazai termék (GDP) 60 százalékára rúgnak a rejtett kötelezettségek, köztük a bankok szempontjából behajthatatlannak minősítendő tartozások. Elemzők szerint a tényleges arány ennél is nagyobb, s az OECD is megjegyzi, hogy a hitelportfóliók reális értékelése esetén az állami tulajdonú kereskedelmi bankok sajáttőke-mutatója negatívba fordulna. Kína államadóssága a GDP 16,3 százalékának felel meg, ám az OECD szerint a fiskális stabilitással most még összeegyeztethető az a követelmény, hogy a bankok kapjanak mentőövet az államtól. Gyors beavatkozás nélkül a konszolidáció költségei egyre csak emelkednek, s meghaladják az állam teljesítőképességét.
P. Z.
Papp Zoltán