A lengyel parlament alsóháza tegnap elutasította a reprivatizációs törvény szenátusi módosításait, amelyek célja az volt, hogy a jogszabály a kormány által javasolt változatban lépjen életbe. A szejm a számtalan hazai és külföldi figyelmeztetés ellenére - ragaszkodva eredeti döntéséhez - szűkebbre vonta a kártérítésre jogosultak körét. A reprivatizáció így csak azokra a volt tulajdonosokra terjed ki, akik 1999. december 31-én lengyel állampolgárok voltak, s a tulajdonos halála esetén csak a közvetlen vér szerinti örökösök élhetnek jogukkal, ellentétben a lengyel örökösödési törvény szabályaival. Ez megfosztja a kárpótlástól azokat az egykor lengyel állampolgárságú zsidókat, akik külföldre menekültek az üldöztetések elől, illetve azokat a második világháborús emigránsokat, akik a nyugati hadseregekben harcoltak a nácizmus ellen, s ezért a háború után nem térhettek haza. A lengyel emigráns szervezetek alig néhány órával a szejm döntése után tiltakozó nyilatkozatokat tettek közzé. A reprivatizáció keretében az érintettek 1944 és 1962 között elvett tulajdonuk felét kapnák vissza, ahol lehet természetben, ahol nem, ott kárpótlási jegyek formájában.
Wladyslaw Bartoszewski külügyminiszter a Gazeta Wyborcza internetes oldalán olvasható nyilatkozatában kijelentette, hogy perek lavinájára várható e döntés után. Jaroslaw Bauc pénzügyminiszter emlékeztetett arra, hogy Lengyelország többéves késéssel, a térségben jószerével utolsóként rendezi ezt a problémát. Arra a baloldali bírálatra reagálva, hogy az ország gazdaságát túlterheli a törvény végrehajtásával járó, a kormány által 12 milliárd dollárra becsült kiadás, a miniszter közölte: ez egyáltalán nem jelent problémát, hiszen csak arról van szó, hogy az állam zsebéből magánzsebekbe vándorol át a pénz. A törvény ellen mindazonáltal várhatóan vétót emel Aleksander Kwasniewski lengyel államfő. A baloldal a Reuters szerint legfeljebb az elvesztett vagyon 10 százalékáig terjedő kártérítést tart elfogadhatónak, az ország anyagi helyzetére való tekintettel.
B. T. J.
