Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Ciprus a csatlakozási tárgyalásokon az év végéig a 29-ből 18 fejezetet zár le, a tagjelöltek közül eddig önök haladtak a leggyorsabban. Ahhoz sem fér kétség, hogy a tagságra való felkészülés szempontjából Ciprus áll a legjobban. Mikorra tervezi a kormány a csatlakozást?
- Szeretnénk, ha a tárgyalásokat az EU belga soros elnöksége alatt, tehát 2001 második felében lezárhatnánk. Tudjuk, hogy a csatlakozásnak előfeltétele az EU intézményi reformjainak elfogadása - tehát az uniónak is készen kell állnia az új tagok felvételére -, amit a bővítés ratifikációjának kell követnie. Megjósolhatatlan, hogy erre 2003-ban vagy 2004-ben kerülhet-e sor, a magunk szempontjából az a fontos, hogy mi készen leszünk a tagságra.
- Bizonyára születtek hatástanulmányok arról, hogy milyen gazdasági előnyökkel jár a tagság. Ebből a szempontból mennyire sürgető a csatlakozás?
- Különbséget kell tennünk abban, hogy az egész Ciprusról vagy csak a görög közösség területéről beszélünk. Utóbbi esetében ugyanis nagyon valószínű, hogy az EU költségvetésében Ciprus nettó hozzájáruló lesz, azaz többet fizetünk be, mint amennyi a közös programokon keresztül visszajut az országba. A közös kasszához való hozzájárulásunk nyilván megtérül Ciprus legjelentősebb ágazatának, a szolgáltatásoknak a fejlődésével.
Mindazonáltal azt reméljük, hogy az egyesített Ciprus kerül be az Unióba, aminek az lesz a következménye, hogy néhány évig jelentős összeget kapunk majd a fejletlenebb régiók felzárkózását szolgáló strukturális alapból. Biztos vagyok abban, hogy a regionális kiegyenlítődés hamar létrejön, vagyis a közép- és kelet-európai országoknál gyorsabban válunk nettó befizetővé.
- A csatlakozási tárgyalások egyik fogas kérdése az off-shore cégek helyzete, számos kiváltság összeegyeztethetetlen az EU versenyszabályaival. Mi lesz az off-shore vállalkozások sorsa?
- Remélhetőleg Ciprus EU-tagsága után is megmaradnak nálunk ezek a cégek, az azonban kétségtelen, hogy az adókedvezményeken változtatni kell majd.
Ma 4,25 százalék társasági adót fizetnek, szemben a belföldi cégek 20-25 százalékos adójával. A kompromisszum valószínűleg hasonlíthat az ír modellhez, amelyben 11 százalékos adót fizetnek a külföldi cégek. Én mindenesetre derűlátó vagyok, hiszen nemcsak Ciprus stratégiai fekvése vonzza őket, hanem mellette szól a térségünkben alighanem páratlannak számító, rendkívül jól működő infrastruktúránk is.
- Ciprus ugyancsak átmeneti időt kér az ingatlanok külföldi tulajdonlásában.
- Úgy érezzük, ha a kérdést figyelmen kívül hagyjuk, akkor feszültséget keltünk a lakosság körében, mert a külföldiek ingatlantulajdonlása felborítja az ingatlanpiac egyensúlyát. Ezért öt esztendőre szóló átmeneti elbírálást kérünk, és a jelek szerint ez nem ütközik akadályba. Általában megállapíthatom, hogy nincs olyan kérésünk, amellyel összefüggésben ne találhatnánk megfelelő kompromisszumot.
- Amikor 1988-ban Ciprus elnökévé választották, nemcsak azzal tűnt ki, hogy Brüsszelben benyújtotta a tagság iránti kérelmet, de ön volt az, aki első ízben kezdett tárgyalásokat a szigetország egyesítéséről.
- Számunkra az uniós tagság legfőbb előnye politikai természetű, azt reméljük, hogy segít a két közösség megosztottságának feloldásában. Ma a két közösség kölcsönösen fél egymástól: a görögök a háttérben lévő Törökországtól, a ciprusi törökök pedig a sziget nagyobb számú görög lakosságától. Az EU-ban azonban csupán két kis nép leszünk, amelyek egyformán kaphatnak esélyt.
- Ön annak idején többször is tárgyalt Rauf Denktasszal, a török közösség „elnökével”, aki továbbra is hajthatatlan az egyesítés kérdésében. Mi az esélye a megállapodásnak?
- Denktas Ankara embere, sőt, megkockáztatom, még radikálisabb is, tovább megy követeléseiben. Csak a ciprusi török közösségben bízhatunk, a lakosság pontosan látja, hogy érdeke az EU-tagság, amit Denktas alternatívája kizár, ahogy Törökországnak is be kell látnia, hogy a szigetország egyesítésével mindenki jól jár. Kompromisszumra van szükség, és Denktas konföderációs elképzelése nem lehet megoldás, nem létezhet két Ciprus. Brüsszel is világossá tette a török közösség számára, hogy csak egy tárgyaló delegáció van, nekik kell hozzánk csatlakozniuk.
- Nem késlelteti az EU-s tagságot, ha egyszer sikerül megállapodni a török közösséggel? Nem kell újratárgyalni bizonyos fejezeteket?
- Nem. Végül is csak egy acquis communautaire (közösségi joganyag) van, azt kell teljesítenünk, amiben ma még elmarad vagy eltér a török rendszer, az belső megoldásra vár, azt magunk között kell elintézni. Belgium esetében se érdekes, hogy Flandria és Vallónia milyen viszonyban van egymással.
- Igen, de az európai bizottságnak is szüksége van a török helyzet felmérésére, panaszkodnak a rengeteg hiányzó adatra, intézményes struktúrákat kell kiépíteni.
- Ez igaz, hiszen a török rész élvezi majd a strukturális alap támogatásait. Mégsem túloznám el a problémát, végül is viszonylag kis területről és lakosságról beszélünk.
- Ciprus tehát azt reméli, hogy már 2001-ben lezárhatja a tárgyalásokat. Hogyan tovább? Mit szól majd a közvélemény például ahhoz, hogy esetleg évekig kell várni a tényleges tagságra, ha az első bővítési körre esélyesekkel az EU csak később fejezi be a tárgyalásokat?
- A ciprusiak túl azon, hogy nem vitatják a tagság előnyeit, különösebben nem foglalkoznak a kérdéssel. Ezért nem is tartunk a csatlakozásról népszavazást, hiszen teljesen világos a konszenzus, elég a parlament ratifikálása. Nem jelent majd gondot az sem, ha várnunk kell, elfogadjuk, hogy csoportos bővítés lesz.
Gordon Tamás
