A kisebb vállalkozások általában nem képesek arra, hogy a saját bevételeikből elegendő szabad tőkét képezzenek és ebből biztosítsák fejlesztéseik finanszírozását. A fejlődésük viszonylag korai szakaszában lévőknek nincs olyan forgalmuk, következésképpen nem keletkeznek olyan bevételeik, amelyek lehetővé tennék, hogy a folyó tevékenység finanszírozása mellett a cég még elegendő saját tőkét is felhalmozzon. A fejlesztésre fordított tőke megtérülésének sajátosságai pedig a már működőknek is többnyire vállalhatatlan terhet jelentenek. Ennek legfőbb okai, hogy az ilyen, fejlesztési célú befektetések hosszú idejű tőkelekötést igényelnek, megtérülésük az egyéb befektetésekhez képest bizonytalan és - egyes kivételektől eltekintve - lassú, az egyéb invesztíciókhoz képest számottevően nagyobb kockázatot hordoznak magukban; a belőlük származó bevétel előre megbízhatóan nem tervezhető.
A vállalkozások indítását és fejlesztését legfeljebb csak részben lehet hitel típusú finanszírozás igénybevételével megoldani, ahhoz tőke típusú finanszírozást kell alkalmazni. Fokozottan érvényes ez a jelenlegi viszonyok között a magyar gazdaságra és az abban működő vállalkozásokra. A kereskedelmi bankokat a rájuk vonatkozó törvényi szabályozás világszerte arra kényszeríti, hogy óvatos üzleti gyakorlatot folytassanak, és csak igen szűk keretek között kockáztathatják a betétesek náluk elhelyezett pénzét. Már ezért is kötelesek észszerű mértékben kerülni a kockázatos ügyleteket. Az új vállalkozások finanszírozására nem ad megoldást a "csinálunk magunknak egy bankot, és az majd ad olcsó hiteleket" elképzelés. Ez akkor is bukásra van kárhoztatva - és ezért még úgy is ön- és közveszélyes -, ha semmiféle csalás szándéka sem társul hozzá.
A hagyományos tőkepiacok nagyrészt alkalmatlan terepet jelentenek a kisebb vállalatoknak a tőkebevonásra. A fejlett országok ezért jelentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy olyan tőkepiacokat hozzanak létre, amelyek követelményei és sajátosságai e vállalatoknak is lehetővé teszik, hogy tőkeigényükkel ott megjelenjenek. A jó növekedési képességű vállalkozások sajátosságaihoz legjobban illeszkedő finanszírozást a kockázati tőke adja. A kockázati tőke üzleti értelemben más minőséget képvisel, mint a tőkepiac többi szereplője. Közös bennük, hogy a magánkézben lévő kockázati tőkének is a profitszerzés az alapvető és egyben természetes célja. Ennek érdekében ad tőkét ígéretesnek mutatkozó vállalkozásokhoz olyan üzleti konstrukcióban, amelynek révén részesedik a vállalkozás jövőbeni hasznából, ellentételként viszont részt is vállal annak kockázatából.
Az a kockázat, amelyet a kockázati tőke a maga sajátos finanszírozási ügyleteiben vállal, minőségileg különbözik a hagyományos vállalkozásfinanszírozási ügyletekben - így a hitelügyletekben - szokásosan vállalt kockázattól. Igen jelentős hányadban olyan kockázati elemeket tartalmaz, amelyek ez utóbbiakban inkább csak rendhagyó feltételek között, kivételes esetekben jelennek meg, itt viszont a "profil" szükségszerű velejárói, amelyeket nem is lehet olyan biztosan előre felmérni, s főként sokkal kevésbé lehet kézben tartani, mint a hagyományos finanszírozási ügyletek kockázati tényezőit. Éppen ez a magasabb kockázatvállalási, kockázatkezelési készség és képesség teremti meg a kockázati tőke megkülönböztetett jelentőségét, ebből táplálkozik annak mindinkább nélkülözhetetlen volta, és ez teszi különösen fontossá a vállalkozások fejlesztésében.
A kockázati tőke befektetései révén megtakarításokat forgat be működőtőkévé. A kockázatitőke-cégek pénzügyi közvetítőként a piacon vonják be a forrásokat, az üzleti angyalok, valamint a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetést adó cégek a saját pénzükből finanszíroznak. Ezek a vállalkozások tőke típusú finanszírozásának kiemelkedően fontos forrásai. Ezért adnak számos fejlett országban a kormányzatok támogatást a kockázati tőke vállalkozásfejlesztő és -finanszírozó tevékenységéhez s ösztönzést a pénztulajdonosoknak arra, hogy megtakarításaikat kisebb vállalkozások kockázati finanszírozásába fektessék. Tény, hogy a vállalkozások teljes körét tekintve közülük csupán egy viszonylag kis hányadnak van esélye arra, hogy a kockázati tőkétől kapjon finanszírozást. Nagyobb részük természetéből, adottságaiból, a gazdaságban betöltött szerepéből következően nem képes megfelelni a kockázati tőkés követelményeinek. Ennek lejellegzetesebb okai, hogy a vállalkozás nem rendelkezik az ehhez szükséges nagy növekedési képességgel, nincs meg benne - vezetőiben - az elszántság az erőltetett ütemű növekedésre, a jövedelemtermelő képesség várható növekedése és vele a cég értékének várható növekedése nem elégíti ki a kockázati tőkés elvárását, a tőke igénye alatta vagy felette van annak a nagyságrendnek, amelyben a kockázati tőkés finanszírozást ad, a vállalkozás vezetése nem képviseli a befektető számára megfelelő minőséget.
Mindez azonban mégsem jelenti azt, hogy a kockázati tőke tevékenysége csupán a vállalkozások nagyon kicsiny hányadára lehet jótékony hatással. Ennél sokkal szélesebb körben biztosíthatnak munkalehetőségeket, következésképpen fennmaradási és kisebb-nagyobb mértékű növekedési lehetőségeket is a vállalkozásoknak úgy, hogy az utóbbiak gazdasági kapcsolataik révén közvetlenül vagy más vállalkozások áttételein keresztül megrendelésekhez juthatnak a kockázati tőke közreműködésével megerősödő cégektől. Közülük az erősebbek valóban új, hitel- és fizetőképes keresletként jelentkezhetnek a hitelpiacon is.
A vállalkozások finanszírozásának eszköztárában nagy figyelmet érdemel a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés. Ez a vállalkozásfejlesztés sajátos ügylete, amely elvileg bármely két vállalkozás között létrejöhet, s amelynek jelentőségét a jó adottságokkal bíró kisebb vállalkozások tőkéhez jutásában betöltött szerepe adja. Ennél nagyobb, tőkeerős cégek adnak kockázati tőke típusú finanszírozást kisebb vállalkozásoknak ahhoz, hogy azok bizonyos képességeiket kifejlesszék, illetve tovább erősítsék, és a befektető ezeket a maga javára kihasználhassa. Ez a konstrukció számottevő szerepet játszik a külföldi üzleti gyakorlatban.
OSMAN PÉTER
Economx