Az Európai Unió legfrissebb, 2024-es statisztikái szerint a fiatalok (15–29 évesek) átlagosan 26,2 évesen hagyják el szüleik otthonát. A fiatal generáció lakhatási terheinek súlyosságát jól tükrözi az is, hogy esetükben magasabb a lakhatási költségterheltség is: közel 10 százalékuk kénytelen jövedelme több mint 40 százalékát lakhatásra fordítani. Ezt a helyzetet nehezítette az elmúlt évtizedben az Airbnb elterjedése is, olvasható a monitorblog.hu legújabb elemzésében.

A fiatalok helyzete Magyarországon sem egyszerű, egyre később, jelenleg 27 év környékén hagyják el a mamahotelt. A magas lakásárak- és hitelkamatok, a korlátozott bérlakás-kínálat és az újlakáshiány együttesen akadályozzák a fiatalokat az önálló élet megkezdésében, mely a családalapítást is késlelteti.

Kapcsolódó

Az unión belül hazánkban az egyik legmagasabb a saját tulajdonú ingatlanban élők aránya, a lakáspolitika erre reflektálva hagyományosan a tulajdonszerzést támogatja (CSOK, Babaváró, Zöld Otthon Program stb.). Bár ezek valóban sok családnak jelentettek segítséget,  keresletélénkítő hatásuk miatt  áremelkedési folyamatokat is tovább erősítették. 

A 2008-as válságot követő lakáspiaci stagnálás és egyéb okok mellett részben ennek is köszönhető, hogy 2010 és 2025 első negyedéve között több mint háromszorosára nőttek az ingatlanárak. Hasonlóan a lakásárakhoz, a bérleti díjak is magas dinamikával nőttek az elmúlt időszakban, ebben ugyanakkor változást okozhat az Otthon Start, hiszen a program hatására enyhül a korábbi keresleti nyomás a lakásbérleti piacon.

Nemzetközi példák a lakhatási helyzet javítására

Az Európai Unió országaiban többféle lakhatási támogatási és ösztönző program működik, melyek célja, hogy segítsék a fiatalokat az önálló lakhatás megteremtésében. Franciaországban a lakbér-támogatások gyors segítséget jelentenek a dolgozó fiataloknak a költségek enyhítésére. Ezeken kívül is többféle lakbértámogatás/segély létezik, amelyeket a különböző élethelyzetben lévők tudnak igénybe venni.

Németországban fiatalokat ösztönöznek régi ingatlanok vásárlására (pl. Jung kauft Alt), gyakran kedvezményes hitel vagy állami támogatás révén. A Wohngeld nevű szociális támogatás pedig a bérlőknek és tulajdonosoknak segít a lakbér vagy hitel törlesztésében jövedelem és családméret alapján differenciáltan. A szociális bérlakások szolgáltatását Németországban többnyire a magánszektor végzi, amely az állami támogatás fejében egy meghatározott időszakra piaci bérleti díjnál kedvezőbb áron biztosít lakhatást.

Ausztriában tartományi lakhatási támogatások vannak (Wohnbeihilfe), amelyek jövedelem és lakásbérleti szerződés függvényében kérhetők. Itt is kiterjedt bérlakás rendszer működik, a szociális bérlakások viszonylag magas jövedelmi szinteken is elérhetőek, így az összes háztartás körülbelül 80 százaléka megfelel a feltételeknek.

Hollandiában a Huurtoeslag, amely egy lakbértámogatás, amelynek összege a bérlő életkorától, a lakbér összegétől és a jövedelem nagyságától függ; 22 ezer € éves jövedelemmel például 500 € havi bérleti díj támogatás érhető el. Írországban a Housing Assistance Payment szociális támogatásként segíti az alacsony jövedelmű bérlőket.

Spanyolországban idén júliustól úgy próbálnak javítani a helyzeten, hogy több mint ötvenezer illegális vagy szabálytalanul működő turisztikai célra hasznosított lakást alakítanak át bérlakássá.

Mi a helyzet idehaza?

2025 tavaszán jelent meg a Lakhatási Tőkeprogram, amely a kínálatot célozza bővíteni. A program keretében az állam 300 milliárd forintot osztott szét 19 alapkezelő között, és öt év alatt több mint 30 ezer új lakás építését jelentheti. Érezhető volumenű újlakás-kínálat megjelenésére leginkább 2027-től lehet számítani.

A szeptembertől indult Otthon Start célzott támogatást nyújt az első lakást vásárlóknak a lakásvásárláshoz és hitelfelvételhez, s ezzel fontos új eszközt biztosít a lakhatási válság enyhítésére Magyarországon. Az Otthon Start elsődlegesen a saját lakáshoz jutást ösztönzi, így a korábbi bérlők egy része a vásárlói piacra terelődhet azáltal, hogy a hitel törlesztőrészlete sok esetben alacsonyabb lehet, mint a bérleti díj.

Emellett szintén fontos eleme a programnak, hogy kiemelt státuszt biztosít azoknak a legalább 250 lakásból álló fejlesztéseknek, amelyek legalább 70 százalékban az Otthon Start feltételeinek megfelelő ingatlanokat építenek. Szeptember közepén már több mint 30 ezer Otthon Start keretén belül épülendő lakás építésére érkezett kérelem.

A fent említett programok ugyanakkor csak részben orvosolják a magas bérleti díjakból és a szűkös bérlakásállományból fakadó problémákat, amelyek továbbra sem segítik előrébb hozni a fiatalok önálló életkezdését. A hazai bérlakásszektor fejlesztése mindenképp szükséges, mivel csak elvétve indulnak bérlakásépítési fejlesztések.  

Nemzetközi példák azt mutatják, hogy az állami programok (új lakásépítés, funkció-váltás, szociális lakásállomány bővítése), a piaci résztvevők ösztönzése (magánszektor bevonása pénzügyi ösztönzőkkel, például adókedveszményekkel) és a szociális szemlélet hármasa tudja ezt a helyzetet elősegíteni. Mindehhez stabil és kiszámítható szabályozásra van szükség nemcsak az albérletpiacon, hanem az egész lakáspolitika vonatkozásában is.

Összefoglalva, az európai trendek azt mutatják, hogy a fiatalok lakhatási helyzete az elmúlt évtizedben különösen érzékennyé vált, és Magyarországon – más európai országokhoz hasonlóan – ezt tovább súlyosbította az elmúlt évek ingatlanár-robbanása. Az újonnan bevezetett hazai programok enyhíthetnek ugyan a lakhatási válságon, de hosszú távon akkor lehetnek sikeresek, ha nem csupán a keresletet növelik, hanem a kínálatot is bővítik, átalakítják annak szerkezetét.