Mitől válik otthonná egy ingatlan, egy lakás vagy egy ház? Mi a különbség a kettő között? Hol van a választóvonal? Ez meglehetősen komplex és átfogó kérdés, amely az ingatlanhasználók mindennapi szokásaitól kezdve az ízlésvilágukon át az életszemléletükig számtalan területet érint.

Ha egyszerűen szeretném megfogalmazni, a lakás olyan ingatlan, amely alapvetően kötődik egy személyhez, személyekhez vagy egy családhoz, vagyis számára/számukra otthonná válik. A lakók identitása, személyisége és szükségletei formálják a körülöttük elhelyezkedő teret. Többek között a falak színében, a bútorok elrendezésében, a burkolóelemek, szaniterek stílusában és általában a lakók életvitelében és személyes tárgyaiban, emlékeiben tükröződik, hogy milyen otthont is teremtenek maguknak, amely ebben a formában egyedivé válik, mondja Nagy Orsolya építész, a DVM Group nemzetközi projekt koordinátora.

Kapcsolódó

Egy új lakás esetében még nehezebb kérdés az otthon fogalma, hiszen amikor a tulajdonosok birtokba veszik, akkor még nem érzik a sajátjuknak. Nem véletlen, hogy nagyon sokszor kérnek tőlem segítséget az otthon megteremtésében. Mikor a lakás otthonná válik, akkor egyrészt már tükrözi a lakó személyiségét, identitását, ízlését és esztétikai igényeit, másrészt gyakorlatias aspektust is említhetünk: mennyire állnak kézre a dolgok, a lakás felszereltsége és stílusa mennyire segíti, szolgálja a lakók mindennapjait, teszi hozzá Sarkadi Kriszta, a MOOD studio belsőépítésze.

Sőt, a lakás befektetés, vagyis szintén fontos szempont, hogy milyen hasznot húzunk belőle akár hosszú távon is. Ez sokrétű témakör, hiszen a haszon lehet egyrészt a lakás értéknövekedése, a belsőépítész által megálmodott enteriőr hozzájárulása a minőségi élettér megteremtésére, másrészt az otthonos térben megőrizzük a fizikai és lelki egészségünket, a vitalitásunk pedig kihathat a mindennapjainkra, akár a karrierépítésünket is támogatja egy relaxációt biztosító otthoni háttér.

Otthon legyünk valahol

A pszichológiai tényezők szintén befolyásolják, hogy valaki otthonosan érezze magát egy adott lakóhelyen. Ahogy Tamási Áron mondta, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Az otthonosság érzése szorosan összefügg a lakó ízlésével és identitásával. Az otthon térbeli kialakítása, a színek, bútorok és díszítések mind tükrözik a lakó személyiségét, ami hozzájárul az otthonosság megéléséhez, magyarázza dr. Dull Andrea környezetpszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának professzora.

A lakóhely közvetlen környezete, az ott élő közösség is befolyásolja az otthonosság érzését. Az emberek közötti interakciók minősége, a közösségi terek megléte és használhatósága jelentős hatással van arra, hogy valaki hogyan érzi magát a választott lakóhelyén. 

Az otthonosság érzése egy alapvető pszichológiai szükséglet, amely az emberekben tudatalatti szinten is megjelenik. Az otthon megteremtése egyfajta belső igény, amely az emberek biztonságérzetéhez és kényelméhez kapcsolódik. De az otthon mellett az otthonosságérzés kifejezést is használjuk, amely szintén jelzi a fizikailag megjelenő ingatlan és az emberi személyiség szoros kapcsolódását.

Változó igények

Az otthoni tér igényei folyamatosan változtak az elmúlt évszázadban és évtizedekben, így például a pandémia utáni kialakuló új életmód – mint a home office tér kialakítása, a zöld előtérbe kerülése, az erkély felértékelődése – is befolyásolja, hogy milyen funkciókat igényelnek az otthonok. Évtizedekkel ezelőtt teljesen más belső elrendezést alkalmaztak a lakáshasználók, nem volt ennyire letisztult és tudatos az az igény, hogy valójában milyen stílust vagy ízlésvilágot szeretnénk magunk körül látni.

Ma már az amerikai konyhás nappali az étkezővel kiegészülve tágítja a helyiségeket, vagyis olyan multifunkciós terek jöttek képbe az elmúlt 30-40 évben, amelyekre korábban nem volt példa. A tereket pedig akár paravánokkal, térelválasztókkal, növényekkel is tagolhatjuk, amelyek könnyedséget és praktikusságot is jelentenek. Előtérbe kerültek a teraszok, nagyobbak az ablakok, a természetes fény egyre fontosabb szerepet tölt be a belső terekben. A biofilikus tervezés is megjelenik, hogy minél több zöldterület legyen, illetve a kertkapcsolat vagy az erkély megléte is egyre inkább az alapigények közé kerül, teszi hozzá Nagy Orsolya.

A rendszerváltás előtt szeparáltak és kicsik voltak a konyhák, míg most a nagyobb közösségi terek részeivé válnak. Hatalmas tolóajtók jelentek meg, amelyek segítik a természetes fény áramlását is. Fontos szerepe van a belsőépítésznek a funkciók elrendezésében, ezért a megrendelővel egy őszinte kapcsolatot kell kialakítanunk, hogy feltérképezhessük: kinek mi jelenti az otthonosságot, milyen térszerkezetben gondolkodik. Például egy nappali hogyan kapcsolódjon a hálóhoz, a fürdőhöz, kell-e vendég WC és még sorolhatnánk az igényeket, hangsúlyozza a DVM Group nemzetközi projekt koordinátora.

Lakótelepek vagy lakóparkok?

A lakások azonban nem önmagukban állnak, hanem nagyobb társasházak, netán a szocializmusból örökölt lakótelepek vagy éppen modern lakóparkok részét képezik. A klasszikus lakótelepek jelentős közösségi funkcióval rendelkeztek, mint játszótér, óvoda, bölcsőde, iskola vagy éppen kisbolt. Ma pedig lakóparkról beszélünk, amely egy picit szitokszó is Magyarországon, ráadásul minden építkezésre ráhúzzák a kifejezést.

A lakótelepek és lakóparkok összefüggésében érdemes megnézni, hogy a mai társasház-fejlesztéseknél a közösségi funkciók hogyan jelennek meg. A fejlesztések előtt az engedélyezési procedúrákkal együtt egyeztetés kezdődik a helyi hatóságokkal, hiszen feltérképezik, hogy lokálisan milyen közfunkciók és infrastrukturális adottságok állnak rendelkezésre. Vagyis az adott beruházási telken belül is létesülhetnek új közösségi funkciók, de akár nagyobb volumenű projekt esetén az ingatlanfejlesztő szélesebb körben is elérhető szolgáltatásokat telepíthet. 

A lakótelepekhez képest a mai lakóparkok nem csak esztétikailag képviselnek más nívót, hanem alapvető a jobb minőségre való törekvés. Továbbá a lakóparkokról a magasabb színvonal jut az emberek eszébe, vagyis a közvélemény szemében egy kicsit elitista dologgá vált ez a fajta ingatlanfejlesztés, amely kevesek kiváltsága, világít rá Sarkadi Kriszta. 

A lakótelepek és lakóparkok esetében egyaránt alapvető kérdés a közösség és az egyén viszonya. A lakóparkoknál azokat a tulajdonosokat, akiket a közös anyagi helyzet és preferenciák terelnek egyetlen lakóhelyre, nem nevezném közösségnek. Attól még, hogy sok ember lakik együtt egyetlen helyen, nem alkotnak közösséget, mondja Dr. Dull Andrea.

Ráadásul a helyszűke miatt ezek a beruházások egyre kisebb területeken valósulnak meg, hiszen egyre kevesebb életterünk van. Régebben akár együtt is főztek az emberek a lakótelepeken, közös családi programokat szerveztek. Ma már egy átlagos lakópark erre nemigen ad lehetőséget. Vagyis ez a fajta lakástípus a közösség építésére kevésbé alkalmas, de talán nem is ilyen igénnyel költöznek oda az emberek, hangsúlyozza Sarkadi Kriszta.

Ráadásul fontos dilemma, hogy kié a tér, vagyis a közös területeket ki használja intenzíven és ki kevésbé, az itt megjelenő szolgáltatások kiknek kedvesek és kiket hagynak hidegen. Így például egy faluban, ahol közösség formálódik, az emberek barátkozni akarnak. Azonban a többszintes lakóházak vertikális struktúrában épültek, vagyis nagyon nehéz barátkozni, hiszen az emberi kapcsolatok horizontálisan szerveződnek, összegez Dr. Dull Andrea.