Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Tisza Párt a Wekerle Sándor Bérlakásépítési és Otthonfejlesztési Program szerint igazságos, emberséges lakhatási rendszert szeretnének építeni, ahol lesznek megfizethető bérlakások, kollégiumok, szolgálati lakások és elérhető idősotthonok. Többek között újjáélesztenék Magyarországon az állami bérlakásrendszert, amelyet a rendszerváltás után folyamatosan leépítettek. Megdupláznák a lakásépítések számát, országos szociális és piaci alapú bérlakásépítési és lakásszövetkezeti programot indítanának, több tízezer új bérlakást építenének.
Új politika kell!
A kormány a tervek szerint az Európai Unió helyreállítási alapjából Magyarországnak járó 10,4 milliárd eurós potenciális keretből 2 milliárd eurót fordít a Magyar Fejlesztési Bank tőkeemelésére, amelynek fontos célja egy bérlakás- és kollégiumfejlesztési program elindítása. Mivel a Fidesz-érában alapvetően a lakástulajdon-szerzésre helyeződött a hangsúly, ezért most a változó prioritások miatt az egész eddigi magyar lakáspolitikát újra kell szabni.
Bár a családtámogatási rendszer és otthonteremtési törekvések mögött egy egységes kormányfilozófia állt, az elmúlt másfél évtizedben sokszor váratlan módon módosították az egyes intézkedéseket – lásd újépítésűek lakásáfája –, hogy a változó gazdasági irányvonalat követhessék. Illetve a lakhatási válság nagyságrendjét sem kezelték megfelelő mélységben, az Európai Unió lakhatási törekvéseit nem különösebben díjazták.
„Az elmúlt 16 év legfontosabb hiányossága az volt, hogy a lakáspolitika nem állt össze hosszú távú, kiszámítható és összehangolt stratégiává: sok intézkedés inkább részprogramként, ad hoc módon működött, miközben nem volt világos kormányzati felelős, egységes célrendszer és rendszeres szakmai egyeztetés. A támogatások túlságosan a tulajdonszerzésre és a kereslet élénkítésére épültek.
Eközben háttérbe szorult a lakásállomány minőségi és energetikai megújítása, a megfizethető bérlakásszektor kiépítése, valamint a lakhatási szegénység kezelése. Ennek következménye, hogy a lakásépítések száma továbbra is hullámzó és alacsony, a jelenlegi trend messze van attól a nagyságrendtől, amely a lakásállomány tartós megújulásához szükséges lenne” – mondta az Economx kérdésére Párdi Zsófia, a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület (TLE) projektvezetője.
Mire volna szükség?
Az Európai Unióban a lakhatási válság prioritássá vált, az Európai Bizottság még 2025 december 16-án hirdette meg az Európai Megfizethető Lakhatási Tervet, amely a megfizethető, fenntartható és jó minőségű lakhatáshoz való hozzáférést szeretné biztosítani közép- és hosszú távon. Ugyanígy a lakhatás Magyarországon is a következő évek egyik meghatározó társadalmi és gazdasági kérdése lesz.
A TLE szerint hazánkban világos kormányzati felelősségi rendre, hosszú távú tervezésre és összehangolt lakáspolitikára van szükség. A lakásépítés, a lakásfelújítás, a bérlakásfejlesztés és a lakhatási szegénység visszaszorítása csak hosszú távú állami lakáskoncepcióval, folyamatos szakmai egyeztetéssel és átlátható kormányzati koordinációval lehet eredményes.
A lakhatás nem pusztán építésügyi, városfejlesztési, szociális vagy ingatlanpiaci kérdés; a lakáskörülmények alapvetően meghatározzák az emberek életminőségét, biztonságát, egészségi állapotát és jövőképét. A megfizethető lakhatás hiánya egyszerre érinti a családalapítást, a munkaerő mobilitását, a települések népességmegtartó erejét, az önkormányzatok mozgásterét, az energiafelhasználást és a gazdasági versenyképességet.
„Fordulatra van szükség: a lakásügyet közérdekként kell kezelni, nem pusztán családtámogatási, építésügyi vagy piaci kérdésként. A következő időszakban legalább 10-15 évre szóló, átlátható lakásprogramra, lakásépítési, felújítási és bérlakásépítési célszámokra (évi minimum 25 ezer, ideálisan 34-40 ezer minőségi lakásépítésre és legalább 100 ezer energiahatékonysági korszerűsítésre), kiszámítható támogatási eszközökre és erős kormányzati reprezentációra lenne szükség.
A legfontosabb szemléletváltás az, hogy a támogatások ne elsősorban árakat felhajtó, prociklikus keresleti ösztönzők legyenek, hanem kínálatot bővítő, megfizethetőséget javító, energiahatékony felújításokat és közhasznú bérlakásokat is létrehozó lakhatáspolitikai eszközök” – teszi hozzá Pardi Zsófia.
Javaslatok
A TLE álláspontja szerint egy egészséges lakáspolitikának egyaránt lényeges eleme az új lakások építése, a meglévő lakásállomány korszerűsítése, az energiahatékony felújítások támogatása, a megfizethető bérlakásszektor fejlesztése és a célzott szociális lakhatási beavatkozások erősítése.
A lakásállomány megújításához nem elegendők a rövid távú, kampányszerű vagy egymástól elszigetelt intézkedések. Hosszú távú állami lakáskoncepcióra, lakásépítési és lakásfelújítási célszámokra, valamint bérlakásprogramra van szükség, amelyekhez a támogatási eszközök is igazodnak. A TLE javaslatai szerint szükség lenne:
- kormányzati lakásügyi felelős kijelölésére, aki összehangolja a lakásépítési, lakásfelújítási, bérlakásépítési és lakhatási szegénységet csökkentő intézkedéseket;
- tárcaközi lakáspolitikai egyeztető fórum létrehozására, amelyben az érintett minisztériumok rendszeresen összehangolják a lakhatáshoz kapcsolódó döntéseket;
- otthonteremtési tanácsadó testület felállítására, amelybe a szakmai, civil, önkormányzati és piaci szereplők is bekapcsolódhatnak;
- hosszú távú állami lakáskoncepció kidolgozására, amely világos célokat ad a lakásépítés, a lakásfelújítás, a bérlakásfejlesztés és a lakhatási szegénység visszaszorítása területén;
- építési és felújítási célszámok meghatározására, amelyekhez igazodni tudnak a támogatási eszközök, az építőipari kapacitások, a gyártók, a pénzügyi szereplők és a szakképzés is.
