Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Ember (Ember Energy Research) energiaügyi elemzőközpont idei jelentése szerint az EU-ban 43 GW-nyi geotermikus kapacitás fejleszthető 100 euró/MWh alatti kiadással, ami versenyképes a szén- és gázerőművek áramelőállítási költségével. Bár ez csak töredéke Európa teljes geotermikus potenciáljának, a kutatók szerint ez a kapacitás évente nagyjából 301 TWh villamos energiát termelhetne.
A tanulmány szerint a geotermikus energia az Európai Unió szén- és gáztüzelésű energiatermelésének 42 százalékát válthatja ki.
De mi változott meg az elmúlt években?
A geotermikus energiatermelést sokáig csak a vulkanikus régiókban, például Izlandon tartották életképesnek, ahol a forró és természetes módon áteresztő földalatti kőzetképződményekre támaszkodtak, lehetővé téve a mélyen már jelenlévő víz keringését és a hő szállítását. Vagyis évtizedekig a mélység volt a geotermikus energia kiaknázásának elsődleges akadálya, hiszen a hagyományos erőművek ritkán működtek három kilométernél mélyebben.
Azonban a fúrás és a „továbbfejlesztett geotermikus rendszerek” (EGS - Enhanced Geothermal Systems) terén elért eredmények ma már sokkal mélyebb, forróbb kőzetrétegekből is lehetővé teszik a hő kinyerését. Az EGS egy olyan mérnöki eljárás, amellyel olyan helyeken is kiaknázható a földhő, ahol a kőzet ugyan forró, de száraz, vagy nincs benne elég természetes repedés és víz.
A folyamat során nagy nyomású vizet sajtolnak le a mélybe, ami megrepeszti a kőzetet, majd a repedéseken keresztül a víz felmelegszik, miközben egy másik kúton keresztül gőz vagy forró víz formájában a felszínre hozzák. A kulcsmomentum tehát a mélyfúrások terén elért technológiai ugrás, vagyis az EGS a hagyományos geotermikus erőművekkel ellentétben akár nyolc kilométer mélyre is lehatolhat.
A közelmúltbeli projektek tapasztalatai azt mutatják, hogy az ilyen fúrásokból eredő szeizmikus kockázatok ellenőrzések segítségével kezelhetők. A geotermikus tározók rugalmasan üzemeltethetők a szél- vagy napenergia-felesleg közvetett módon történő elnyelésére, majd a tárolt hő- és nyomásenergia felszabadításával további energia állítható elő.
Sőt, a geotermikus műveletek során kritikus ásványi anyagokat is kinyerhetnek a kitermelt sóoldatokból. Így például a lítium akár 95 százalékát is kinyerhetik, szemben a hagyományos bányászat nagyjából 60 százalékával, miközben sokkal kevesebb vizet használnak fel, és szinte semmilyen szén-dioxid-kibocsátást nem eredményeznek.
Versenyképes árak
A költséghatékonyabb mélyfúrásokkal és az alacsonyabb hőmérsékleten történő energiaátalakító rendszerek fejlődésével jelentősen bővül a geotermikus energiatermelésre alkalmas területek nagyságrendje. Ennek eredményeként 2030-ra évente közel 1,5 GW új kapacitás várható, ami háromszorosa a 2024-es értéknek. Globális szinten a geotermikus energia a 2050-re várható villamosenergia-igény növekedésének akár 15 százalékát is fedezheti.
Az Ember szerint a 100 euró/MWh alatti becsült költségű projektekre összpontosítva, a geotermikus energia potenciálja Európában eléri az 50 GW-ot, ami körülbelül 30 millió otthon ellátására elegendő. Ezen belül Magyarország részesedése a legnagyobb, mintegy 28 GW kiaknázatlan geotermikus energiával. Ezt követi Törökország (6 GW), míg Lengyelország, Németország és Franciaország egyenként körülbelül 4 GW-tal rendelkezik.
„A modern geotermikus energia ma már a kontinens nagy részén költséghatékonyan versenyképes a gázzal. Miközben Európa a kibocsátások csökkentésére törekszik, ez a kiaknázatlan erőforrás tiszta, stabil energiaellátást kínál. Ráadásul nemcsak alacsony áron fejleszthető, hanem mivel az üzemanyagköltség gyakorlatilag nulla, további előny, hogy mentes az energiahordozók árának volatilitásától és a növekvő szén-dioxid-költségek hatásától” – mondta korábban Tatiana Mindekova, az Ember politikai tanácsadója és a jelentés szerzője.
Magyar adottságok
Nem véletlenül nagy a potenciál Magyarországon, hiszen a Pannon-medence egyedülálló hidrogeológiai adottságai – például átlagosnál vékonyabb földkéreg – miatt hazánk valóban Európa egyik legnagyobb kiaknázatlan hő- és villamosenergia-potenciáljával rendelkezik. A hatalmas elméleti potenciál realizálását azonban még komoly akadályok hátráltatják.
A mélygeotermikus projektek elindítása rendkívül tőkeigényes, és kiemelkedő földtani kockázattal jár, hiszen a drága próbafúrások során sem garantált a megfelelő hőmérsékletű és hozamú hévízbázis megtalálása. A beruházói bizonytalanságok mérséklésére a Jedlik Ányos Energetikai Program keretében támogatásokat és kedvezményes hitelkonstrukciókat tettek elérhetővé az első kútfúrások finanszírozására, ami kritikus fontosságú ahhoz, hogy a magyar gazdaság sikeresen függetlenedhessen a fosszilis energiahordozóktól.
A 2024-ben publikált Nemzeti Földhő Hasznosítási Koncepció szerint Magyarország éves geotermikus termelése az 1 GWt beépített kapacitás mellett elérte a 9 PJ-t, amelyből 6,4 PJ kerül energetikai célú hasznosításra. Ennek csaknem egészét a hőenergia felhasználása adja. A geotermikus hőenergia termelésre alkalmas kapacitások meghatározó részaránya (39,3 százalék) jelenleg mezőgazdasági célra hasznosul. A táv- és a településfűtési kapacitás részesedése 25,8 százalék, míg az egyedi épületfűtésé 9,2 százalékot, a fürdőké 23 százalékot, az ipari hőhasznosításé pedig 2,7 százalékot tesz ki.
Az ország mintegy 47,5 PJ-t kitevő bruttó hőtermelésének 6,5 százaléka származik geotermikus forrásból, ezen belül a geotermikus távfűtés 11 településen érhető el. A kizárólag hőszolgáltatási céllal számolt 3,1 PJ geotermikus hőtermelés hasonló mértékű növekedésével számolva a geotermia részesedése 2030-ig mintegy 12 százalékra növelhető. 2035-ig pedig a geotermikus energia teljes hőtermelésen belüli részesedését 25-30 százalékra emelhetjük. Az új hasznosítások révén 2035-ig összesen 1-1,2 milliárd m3 földgáz kiváltása prognosztizálható. A célok teljesülésének feltétele azonban, hogy a napjainkban induló geotermikus kutatási projektek döntő része 2028-ig lezáruljon.
Le van-e maradva az EU a geotermikus energiában?
De itt jön a képbe az Európai Unió, amely e téren sem jeleskedik. Európa korábban központi szerepet játszott a geotermikus energia fejlesztésében, hiszen a világ első geotermikus áramát 1904-ben Olaszországban termelték, és 2024-ben Európában 147 geotermikus erőmű működött, amelyek körülbelül 20 TWh áramot termeltek valamivel több mint 3,5 GW beépített kapacitásból. Ez a globális geotermikus kapacitás nagyjából egyötöde.
Bár EGS-projektek már a 2000-es években elindultak Franciaországban, Németországban és Svájcban, a hosszadalmas engedélyezési eljárások és a következetlen nemzeti támogatási módszerek visszafogták a kereskedelmi léptékű kiépítést. Ezzel szemben az Egyesült Államokban és Kanadában futó projektek egyre nagyobb léptékben alkalmazzák azokat a módszereket, amelyeket először Európában próbáltak ki. Az Egyesült Államokban a geotermikus energia mára a tiszta energia eszköztárának része.
Európában számos tagállam, köztük Ausztria, Horvátország, Franciaország, Magyarország, Írország és Lengyelország, kidolgozott már nemzeti geotermikus ütemterveket, amelyek célja a felszín alatti beruházások és a hazai ellátási láncok támogatása. Azonban az uniós szintű fejlesztések csak a közelmúltban vettek lendületet.
2024-ben mind az Európai Tanács, mind a Parlament javaslatot tett egy Európai Geotermikus Szövetség létrehozására, amelyet a Bizottság menedzselne. Sőt, egy Európai Geotermikus Akcióterv megalkotását is tervezték, és elvileg készül is. Vagyis zajlik a szokásos pepecselés, jelenleg a bürokrácia útvesztőben bolyonganak a hivatalnokok.
