A devizahiteles perekről és az ezekkel kapcsolatos végrehajtások felfüggesztéséről szóló törvényjavaslatot nyújtott be szerdán a Tisza Párt két országgyűlési képviselője, Hantosi István és Melléthei-Barna Márton. Bujdosó Andrea, a Tisza Párt frakcióvezetője a javaslattal kapcsolatban azt mondta, hogy több ezer család életét érintő kérdésről van szó.
Mi az oka a törvényjavaslatnak?
A javaslat célja, hogy a devizahiteles szerződésekkel összefüggésben elrendelt végrehajtásokat és peres eljárásokat soron kívül felfüggesszék, amíg a kormány a devizahiteles szerződések jogkövetkezményeinek felülvizsgálatát el nem végzi. A törvényjavaslat szerint az eljárások folytatására az érintett törvények felülvizsgálatát követően kerülhet sor a külön törvényben foglalt rendelkezéseknek megfelelően. A törvényjavaslat azt is biztosítja, hogy ha az adós maga kíván továbbra is teljesíteni, ezt megtehesse.
A Tisza Párt képviselői által benyújtott törvényjavaslatnak két fő oka van. Az egyik fontos cél, hogy megakadályozzák a devizahiteleseket érintő folyamatban lévő végrehajtásokat. A másik fő indok, hogy időt nyerjenek, hiszen a bírósági perek és végrehajtások felfüggesztésével párhuzamosan az egyes tisztességtelen fogyasztói szerződések jogkövetkezményeit rendező törvényeket átfogóan felül fogják vizsgálni.
De miért fontos ez csaknem húsz évvel a 2008-as válság után?
A 2000-es évek közepén Magyarországon rendkívül népszerűvé váltak a devizaalapú lakáshitelek, mivel a kamat jóval alacsonyabb volt, mint a forinthiteleké. Azonban a 2008-as válság után a forint árfolyama beszakadt, a havi törlesztőrészletek és a teljes tőketartozások minimum a duplájukra emelkedtek, miközben az ingatlanok értéke csökkent. Százezrek váltak fizetésképtelenné.
A Bajnai-kormány a válság begyűrűzése után megtiltotta a további devizahitelezést, míg 2014-2015-ben az Orbán-kormány moratóriumot hirdetett, majd pedig a pénzintézeteket elszámolásra kötelezte a tisztességtelen árfolyamrés kikötés és egyoldalú hiteldíj módosítások kapcsán, illetve előírta az addig devizában nyilvántartott szerződések forintosítását annak érdekében, hogy a további árfolyamváltozások már ne terheljék a lakosságot. A devizahitelezés nagyságrendjét jól szemlélteti, hogy nagyjából 1,9 millió szerződés lett forintosítva 2015-ben.
Bár az akkori több mint félmillió ügyből a legtöbbet rendezték, a probléma még mindig jelen van, hiszen még mindig több ezer olyan ügy van bírósági szakaszban, amelyeket a korábbi törvények nem tudtak megnyugtatóan rendezni. Ezeknél a családoknál a mai napig folynak a perek, és folyamatosan zajlanak a végrehajtások, kilakoltatások. Vagyis az elszámolás és forintosítás sok adós törlesztési nehézségeit nem oldotta meg, hiszen a tartozásuk összege rögzült a forintosításkori árfolyamon.
„Vagyis bár a további árfolyamemelkedések következményeit már nem kellett viselniük, de a szerződéskötés és a forintosítás között bekövetkezett árfolyamemelkedések hatása továbbra is az adósokat terhelte. Ez a megemelkedett fizetési kötelezettség viszont sok adós számára nem volt kigazdálkodható, és százezres nagyságrendben lettek a hitelek felmondva, az esetek többségében pedig végrehajtási eljárások indultak az adósokkal szemben” – mondta az Economx kérdésére dr. Balajthy János ügyvéd, végrehajtási szakjogász.
Noha az adósok ezt követően is számos mentőövet kaptak, mint például a Nemzeti Eszközkezelő programjában való részvételt, a magáncsőd lehetőségét, vagy éppen különböző átstrukturálási vagy kedvezményes végtörlesztési lehetőségeket, ezek sokaknak továbbra sem jelentettek megoldást. Így bár deviza alapú szerződések már tipikusan nincsenek, továbbra is több tízezerre becsülhető azoknak a száma, akik még nem tudtak kitörni az adósságcsapdából.
„A Tisza-kormány helyesen ismerte fel, hogy ezeknek az adósoknak a helyzete rendezést igényel, hiszen mind társadalmilag, mind nemzetgazdaságilag káros, ha továbbra is tömegek állnak végrehajtási eljárás alatt a tartozás rendezésének és az adósságcsapdából való szabadulásnak a reménye nélkül” – tette hozzá dr. Balajthy János.
Újabb perek
Az egyik emblematikus per idén zárult le, amelynek értelmében nyolc év után hozott ítéletet a Fővárosi Törvényszék. Az adósok álláspontja szerint a pénzintézet nem adott kellően egyértelmű és részletes tájékoztatást az árfolyamváltozásból eredő kockázatok valós mértékéről. Nem hívták fel a figyelmüket arra: a törlesztőrészletek olyan szintre is emelkedhetnek, amely hosszú távon ellehetetleníti a fizetést.
A per első két szakaszában a bíróságok elutasították a család keresetét. A fordulat 2022-ben következett be, amikor a Kúria kimondta: az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelen volt, ezért a hitelszerződés érvénytelen. Az ügyet ezt követően új eljárásra visszautalták a Fővárosi Törvényszékhez, amely – bár még nem jogerősen – az uniós bírói gyakorlatot követve egyértelműen az adósoknak kedvez, és a pénzintézetet teszi felelőssé a kialakult helyzetért.
Emellett az elmúlt években az Európai Unió Bírósága több olyan ítéletet is hozott, amely kimondta: ha a bankok nem tájékoztatták megfelelően a fogyasztókat az árfolyamkockázatról, a szerződések tisztességtelenek és érvénytelenek lehetnek. A hazai perek ezzel fordulatot vehetnek, hiszen az adósok és jogi képviselőik arra hivatkoznak, hogy a magyar devizás törvények nem voltak teljesen összhangban az uniós fogyasztóvédelmi joggal, és a tőkeösszegen felül jogtalanul követelnek tőlük pénzt.
„A devizaszerződésekkel kapcsolatos perekben alapvetően két lényeges kérdés merül fel: egyáltalán az adott szerződés érvénytelen-e, és ha igen, akkor a feleknek hogyan kell egymással elszámolniuk. Az első kérdés kapcsán korábban az Európai Unió Bírósága már többször adott iránymutatást, de annak az eldöntése, hogy egy szerződés érvénytelen-e, minden esetben az eljáró magyar bíróság döntésén múlik, és minden szerződés kapcsán külön-külön, egyedileg szükséges vizsgálni az érvénytelenég tényét” – magyarázta dr. Balajthy János.
Az elmúlt években meghozott európai uniós ítéletek abban a kérdésben hoztak áttörést, hogy amennyiben az adott deviza alapú szerződés teljesen érvénytelen, akkor a feleknek hogyan kell elszámolniuk egymással. Nagyon leegyszerűsítve az Európai Unió Bírósága – és ezzel egyezően a magyar Kúria is – úgy foglalt állást, hogy a szerződés teljes érvénytelensége esetén a fogyasztó csak a kapott forintösszeget köteles visszafizetni a bank felé.
„Összességében tehát a devizakölcsönök esetén már inkább csak az a kérdés, hogy az egyes szerződések érvénytelenek-e. Ezt mindig az adott szerződés kapcsán, egyedileg szükséges vizsgálnia az eljáró bíróságnak. Amennyiben pedig egy szerződés érvénytelennek minősül, akkor az érvénytelenség miatti elszámolás kapcsán már nem nagyon van nyitott kérdés, a fogyasztók jobb helyzetben nem is lehetnének” – tette hozzá a szakértő.
Mire lesz jó a törvénymódosítás?
Azonban a tegnapi napon megjelent törvénytervezet több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt mind pénzintézeti, mind adósi oldalon. Pénzintézeti oldalról érthetetlen, hogy azoknál a szerződéseknél, ahol már jogerős ítélet állapította meg, hogy a szerződés érvényes, és az adós tartozása fennáll, mit tudna a jogalkotó felülvizsgálni, és miért nem akarja a Magyar Állam a saját ítéleteit végrehajtani.
„Ugyanakkor az adósi oldalon sem teljes az elégedettség: míg az indokolatlanul széles körben elrendelni tervezett végrehajtások felfüggesztését általános elégedettséggel fogadták, addig jogosan sérelmezték azt is, hogy a kormány felfüggesztené azokat a pereket is, amelyeket a fogyasztó indított a bankkal szemben, és amelyekben a fogyasztó alappal reménykedik abban, hogy a jelentős túlfizetéseit visszakaphatja” – értelmezte az új fejleményeket dr. Balajthy János.
Labirintusban elveszve
Önmagában tehát a perek és végrehajtások felfüggesztése nem oldja meg azoknak a problémáját, akik még jelenleg is végrehajtás alatt állnak. A kormány az eljárások felfüggesztésével időt szeretne nyerni, azt ugyanakkor nehéz megítélni, hogy hogyan lehet végső megoldást találni.
Ha a kampányidőszakban tett nyilatkozatokból indulunk ki, akkor vélhetően a Tisza Párt felismerte, hogy általános jogi megoldás nincs minden adós problémájára, ehelyett arra lesz szükség, hogy az adósokat és a pénzintézeteket is bevonva valamilyen kompromisszumos, inkább gazdasági, mint jogi megoldást találjanak közösen.