Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A „Lakhatás Európában – 2024” című Eurostat összefoglaló nem csupán a hazai lakáskörülmények 2022-23 közötti változásainak áttekintését kínálja, hanem az uniós mezőnyben is elhelyezi az otthonainkat. A lakástulajdonlás arányaiban még 2023-ban is világosan kitapintható volt az egykori keleti és nyugati tömb eltérő fejlődése.
Legtöbben a volt szocialista országokban laknak saját tulajdonban. E listán Románia vezet 95,6 százalékkal, Magyarország 90,5 százalékkal a negyedik, s az első nem keleti ország, Portugália (76 százalék) csupán a tizenegyedik. A bérlők valamennyi uniós országban kisebbségben vannak, egyetlen kivétellel: Németországban 52,4 százalékkal övék a szolid többség.
A tekintetben, hogy házban (beleértve a sorházakat is), vagy lakásban él-e az emberek többsége, már sokkal színesebb a kép. A lakás-ház skála egyik végén egyébként Spanyolországot találjuk, ahol az emberek majdnem kétharmada (65,5 százalék) lakásban él, és ez az arány meghaladja a 60 százalékot Máltán (62,9 százalék), Németországban (61,4 százalék) és Észtországban (60,3 százalék) is. A másik véglet Írország, ahol a házak dominálnak 89,7 százalékos részaránnyal. Azt követi Hollandia, Belgium és Horvátország.
74,3 százalékra nőtt a házban lakók aránya. A legutóbbi változások illeszkednek a piaci folyamatokhoz. Tavaly a kereslet visszaesésére a lakásépítést domináló beruházók behúzták a fékeket, kevesebb projektet indítottak, és csekélyebb új választékot vittek a piacra és adtak el. Emellett a 2022-es népszámlálás adatai is korrigálhatták a korábbi adatokat – elemezte az adatokat Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.
Ha azt nézzük, hogy mennyi hely jut az otthonukban egy-egy uniós polgárnak, akkor megint felsejlik a kontinens korábbi politikai megosztottsága. Jellemzően nyugati, illetve mediterrán országok húzzák fel a közösségi átlagot. Legtágasabban Luxemburgban és Máltán élnek, ahol átlagosan 2,2 szoba áll egy-egy lakó rendelkezésére, de jut legalább kettő Belgiumban, Hollandiában, Cipruson, Spanyolországban, Finnországban és Írországban is.
A legszűkösebben lakók mezőnyét szinte kivétel nélkül az egykori keleti tömb országai adják, közéjük „nyugatról” csak Görögország és Olaszország ékelődött be. A legkevesebb szoba – átlagosan mintegy 1,1 – a lengyeleknek jutott, őket követik a románok, a szlovákok és a horvátok (1,2). Magyarország a keleti csoport elején áll és az egy lakóra jutó 1,6 szobával éppen megfelel az uniós átlagnak.
A statisztika egy másik mutatóval is igyekszik megközelíteni a zsúfoltság kérdését. Az egy lakásban élők számával, amiben ugyancsak tökéletesen hozza az uniós átlagot Magyarország (2,3). Itt az egyik végletet Szlovákia (3,1), Lengyelország (2,9), valamint Horvátország és Írország (2,7) képviseli. A másikat Litvánia és Finnország, ahol még a kettőt sem éri el az egy otthonra jutó lakók száma (1,9).
Ezen átlagoknál többet mutat a lakhatás minőségéről az a statisztika, amely azt vizsgálja, hogy az emberek mekkora hányada él számára nem megfelelő méretű – túlzsúfolt, vagy túlzottan tágas – otthonban. Uniós léptékben csökkent a zsúfoltság 2010 és 2023 között (19,1 százalék → 16,8 százalék). E mutató javulásával tavaly Magyarország is átlépett egy küszöböt: az 1,4 százalékpontos éves csökkenés nyomán már az uniós átlagnál is kedvezőbb a hazai helyzet (15,6 százalék).
Az Eurostat egy új paraméterrel is jellemzi a tavalyi lakásviszonyokat, amikor azt mutatja be, hogy az egyes országokban a 15 év felettiek mekkora hányada él olyan lakásban, ahol az utóbbi öt esztendőben végeztek valamilyen energetikai felújítást. Magyarország itt igen jól szerepelt, a hazai energia-korszerűsítési arány – a 25,5 százalékos uniós átlagot jócskán meghaladva – 35,3 százalékra adódott, ami a tagországok között az ötödik legmagasabb volt.
