Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unióban a Római Szerződés értelmében az ingatlantulajdon esetében sem érvényesülhetnek az egyes tagállamokkal szembeni korlátozó hatású szabályok, azaz bármely EU-tagállam polgára, bármely tagállamban ,,nemzeti elbánásban” részesül. Ennek lényege, hogy az adott ország nem alkalmaz olyan szabályozást, amely a közösség állampolgárainak és vállalkozásainak a letelepedést, illetve a végzett tevékenységet illetően a saját állampolgáraihoz és vállalkozásaihoz viszonyítva diszkriminatív lenne. Tehát az EU-ban egy tagállam, pusztán azon az alapon, hogy a vásárló külföldi - uniós állampolgár, illetve szervezet -, nem tilthatja meg a földtulajdonszerzést.
Az egyes tagállamok jogrendje ugyanakkor általában szigorú feltételekhez, szakképesítéshez, helyben lakáshoz, mezőgazdasági tevékenység gyakorlásához és ezek meglétét bizonyító engedélyekhez köti a termőföld tulajdonjogának megszerzését. Az engedélyek kiadásához általában középszintű (tartományi, megyei) hatósági engedély, egyes országokban a helyi hatóság hozzájárulása szükséges. Ez a szabályozás egyébként nemcsak a földszerzésre, hanem a földbérletre is jellemző.
Ausztriában például az ingatlanok külföldiek általi megszerzése, megvásárlása, bérlete, haszonbérlete engedélyköteles. Engedélyért kell folyamodniuk a külföldiek által ellenőrzött jogi személyeknek is. Németországban a termőföld eladásához szükséges a tartományi hatóság jóváhagyása. Franciaországban a nemzeti elbánás nem vonatkozik azokra a külföldi állampolgárokra, illetve többségében külföldiek által ellenőrzött társulásokra, társaságokra, amelyek társasági formában szándékoznak mezőgazdasági termelést folytatni.
Dániában a termőföldtulajdon megvásárlása belföldiek és a külföldiek részére egyaránt engedélyhez kötött. A termőföld öröklése is korlátozott: ha például valaki nem élethivatás-szerűen foglalkozik mezőgazdasággal, köteles ilyen örököstárs részére felajánlani a földet. A 30 hektárnál nagyobb birtok tulajdonosainak felsőfokú szakirányú végzettségre van szükségük, öröklés esetén ezt a végzettséget meg kell szerezniük.
Hollandiában semmilyen törvény nem korlátozza a földvásárlást, Svédországban azonban szintén engedély kell a termőföld, legelő, erdőterületek megszerzéséhez. Mentesülnek az engedélykötelezettség alól a Svédországban lakóhellyel rendelkezők vagy azok, akik előzetesen legalább öt évig lakóhellyel rendelkeztek.
Írországban nem EU-tagállamokban letelepedett természetes személyeknek, illetve bejegyzett társaságoknak meg kell szerezniük a földbizottság általános vagy különös írásbeli hozzájárulását, mielőtt termőföld-érdekeltséget szereznének. Görögországban pedig eltérő engedélyezési eljárás vonatkozik a görög, illetve az unióbeli és a harmadik országokbeli természetes és jogi személyekre. Az előbbiek esetében a helyi bizottságok, míg az utóbbiak esetében a védelmi minisztérium folytatja le az eljárást.
Magyarországon a földtörvény kizárja a földtulajdon szerzéséből a jogi személyeket. E szabály alól csak az állam, az önkormányzatok, az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulatok, az egyház és a közalapítványok jelentenek kivételt. A szövetkezetek és társaságok tehát nem vásárolhatnak termőföldet, ami a gazdálkodás során hátrányba hozza e szervezeteket a magánbirtokosokkal szemben.
Belföldi magánszemély 300 hektár - vagy 6000 aranykorona értékű - termőföld tulajdonjogát szerezheti meg. A 300 hektár személyenként értendő, tehát egy család tulajdonában akár több ezer hektár termőföld is lehet. Az előző kormány a 300 hektár alatti családi gazdaságokat kívánta preferálni a társas vállalkozásokkal szemben, ám - a szabályozás hiányossága miatt - hatalmas magánbirtokok alakultak ki, úgy tűnt azonban, hogy ez nem különösebben szúrta a szemét senkinek.
Külföldiek termőföld tulajdonjogát adásvétel útján ugyan nem szerezhetik meg a törvény hatálybalépése óta, közismert azonban, hogy kárpótlás során csaknem 50 ezer hektár termőföld került külföldiek tulajdonába. Az is köztudott, hogy zsebszerződésekkel - becslések szerint - több mint 100 ezer hektár föld esetében várják a külföldiek, hogy a jogszabályváltozás után a tulajdonukba kerüljön a föld. A zsebszerződéseken kívül a külföldi állampolgárok által gyakran alkalmazott megoldás a hosszú időre kikötött haszonélvezeti jog biztosítása, ami érdekeiket messzemenően szolgálja. Ezt a jogot be lehet jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba.
A jogi személyek kizárása a földtulajdonszerzésből ugyanakkor rontja a társas vállalkozások esélyegyenlőségét azokkal a magánszemélyekkel szemben, akik viszonylag alacsony áron felvásárolták a részaránytulajdonokat és a kárpótlási földeket. Részarányok esetén mind gyakrabban kérték a föld kimérését, ami ahhoz vezet, hogy a szövetkezetek ezeknek a földterületeknek a bérletétől is elesnek.
Amennyiben a belföldi jogi személyek számára csak az Európai Unióhoz való csatlakozás után teszik lehetővé a földtulajdon szerzését, úgy valószínűleg nem tudnak élni a jelenlegi kedvező lehetőséggel, mivel a földárak az uniós szinthez közelítenek majd. Igaz azonban az is, hogy már napjainkban is csak kevés szervezet tudna élni a vásárlás lehetőségével, mivel a földárak 1992 óta - természeten a kárpótlási, aranykoronánkénti 500-1000 forintos áron történő fölvásárlásokat figyelmen kívül hagyva - körülbelül öt-tízszeresre emelkedtek.
